(MTI) - Mint azt a rendező elmondta, azért nem változtatott az eredeti címen, hogy ezzel is hangsúlyozza, ugyanarról a produkcióról van szó. Nem először forgatott filmet színpadi előadásból, szereti ezt a műfajt, korábban Vasvári Emese szobaszínházi produkcióját, az Iphigenia Auliszban című Euripidész-drámát is felvette műteremben. "Azt akartam, hogy a néző úgy érezze, ott ül a színházban. Igyekeztünk visszaadni az atmoszférát a filmes technikai eszközökkel."
A Lélektáncban a Bozsik Yvette Társulat, a Tánceánia Együttes és a Gördülő Tánccsoport sérült és ép táncosai együtt hoznak létre művészi produkciót, amely egyúttal fontos szerephez jut a sérülteket kirekesztő szociális kultúra átformálásában. Az esélyegyenlőség jegyében született előadás, amely "az emberi test és természet korlátoltságának és szabadságának végtelen lehetőségeit mutatja meg", tavaly országos turnén aratott sikert.
"A táncfilm műfajilag általában vagy egy színpadi mű nyomán készül, vagy egy új koreográfia alapján filmes közegbe helyezett produkció, amit eredeti helyszínen, illetve berendezett műteremben rögzítenek. Mi a Lélektánc élő előadásait vettük föl a Millenárison" - mutatott rá a rendező. Felidézte, hogy hat kamerát kaptak a Millenáris Teátrumtól, és ezeket megpróbálták olyan pozíciókba helyezni - nem a klasszikus televíziós felállásban -, hogy minden oldalról vehessék a látványt. "A plafonról és a színpad háta mögül, a nézőkkel szemben is rögzítettük a képet, ami a vágás során váratlan ritmust adott a jeleneteknek. Ilyen eszközökkel próbáltuk az előadás vászonra felvihető világát elkapni" - mondta el Iványi Marcell.
Az eredeti előadás producereként és társrendezőjeként arról is beszélt, hogy a próbák során alakultak ki azok a töredékek, amelyből a produkció formálódott, és amelyekbe beleépültek Bozsik Yvette koreográfiái.
A jeleneteket játékfilmes jelenetekként kezelték - mesélte a rendező felsorolva, hogy olyan szakemberek voltak a segítségére, mint az operatőr Rév Marcell és Czeilik Mária, aki annak idején Fehér György filmjeit is vágta. Iványi a nézőkre bízza, hogy az 57 perces alkotás megtekintése után eldöntsék: táncfilmet, előadás-közvetítést vagy videót láttak. "Én leginkább az előadás filmjének hívom, és ez nem műfaji, hanem inkább stilisztikai vagy tematikai megjelölés."
"A film úgy indul, hogy egy vak fiút látunk egy folyosón közeledni. Vakvezető kutya vezeti be a fiút - akit Barkó Tamás alakít - a színpadra, és ezzel veszi kezdetét az előadás" - tette hozzá Iványi megemlítve, hogy az alkotás másik vak szereplője Matatek Judit volt, aki időközben elhunyt.
Mint rámutatott, a Lélektánc színházi előadás, ám témáját és a sorok között olvasható üzenetét tekintve sok minden másról is van szó. "Felkínáljuk a közönségnek, hogy dobja el az előítéleteit, gondolkozzon el azon, hogyan néz egy másik emberre. Az előadás már húszszor került színpadra, csaknem minden nézőt megérintett, nem találkoztunk érdektelenséggel. Katartikus élmény felfedezni, hogy valaki lehet más, de ugyanaz a gondunk, ugyanazon tudunk nevetni."
Iványi Marcell elmondta, hogy a Titanic fesztiválra a szervezők hívták meg a Lélektáncot, és boldog, amiért éppen ezen a számára szakmailag és emberileg is komoly fórumon tartják a premiert. Az Örökmozgóban a pénteki bemutatót követően a közönség az alkotókkal is találkozhat.
A négy éve Cannes-ban a Szél című rövidfilmjéért Arany Pálma-díjjal kitüntetett Iványi elmondta, hogy az egyeztetések után a közszolgálati televízió is műsorra tűzi majd a filmet. További tervei között említette, hogy már egy újabb nonverbális film előkészítése jár a fejében, éppen a Lélektánc nyitó jelenetének hatására. Mint hangsúlyozta: a szereplők annyira "kameraérzékenyek", hogy önkéntelenül adódott az újabb film gondolata.
