Habár Timothy és Stephen Quay hírnevüket a nyolcvanas években bizarr stop-motion bábfilmekkel alapozták meg (A krokodilusok utcája, vagy az animációs idol előtt tisztelgő Jan Svankmajer babaháza), úgy látszik, a szívük mégis a hús-vér emberekhez húzza őket. A Földrengések zongorahangolója ismét felidézi előző humáncentrikus munkájuk, a Benjamenta Intézet egyszerre fenyegető és álmosító monokróm világát, ahol a történet felett hamar átveszi az uralmat a látvány, a ritmus és a homályos misztikum.
A Földrengések... zavaros sztorija egy őrült doktorról, a rabjaként sínylődő operaénekes lelkéről és a megmentésére szánt, a címben is emlegetett szakmukiról itt is csak alibi, hogy a Quay ikrek felmutassanak csodálatos díszleteket, fátyolos képeket, ördögi (és néhol nagyon cronenbergi) szerkezeteket, csak mintha az aprókig kidolgozott óraműben megfeledkeznének az emberi faktorról, mind a vásznon, mint az az előtt ülő székekben. Filmjük pontosan annyira gyönyörű, mint a forrásként felhasznált európai képzőművészet elemei, de pontosan annyi empátiával rendelkezik, mint egy komor múzeum falára aggatott Magritte-kép.
| Földrengések zongorahangolója |
| (The Piano Tuner Of Earthquakes - színes, feliratos német-francia-angol filmdráma 99 p. 2005) (16) |
| Rendező: Stephen Quay, Timothy Quay |
| Színész: Amira Casar, César Saracho, Gottfried John, Marc Bischoff |
| Forgalmazza: Mokép |
