A grófnő

 

A történelmi figura életének legutóbbi feldolgozása, Jakubisko 2008-as Báthoryja végül nem jutott el a magyar mozikba ? itt van most helyette a francia rendező-színésznő, Julie Delpy (2 nap Párizsban) verziója.

A szlovák szuperprodukcióval ellentétben ? mely tisztára kívánta mosni a sorozatgyilkossággal vádolt Báthory nevét ? Delpy változata a szűzlányok vérében fürdő "vérgrófnő" legendáját építgeti tovább. A film méretes közhellyel indít ("A történelmet a győztesek írják."), és később is ebben a szellemben folytatódik. A narrátorszöveg ? amit az Erzsébet szerelmét, Thurzó Istvánt játszó Daniel Brühl mond fel ? kifejezetten szájbarágós, a helyszín, a díszletek és a kosztümök minden nemzeti karaktert nélkülöznek (mintha csak egy stilizált, elképzelt királyságban járnánk), a színészi játék pedig a legtöbb esetben iskolás (fájdalom, de a címszerepet önmagára osztó Delpy alakítása szinte mindenki másét alulmúlja). 

A Báthory-film személyes ügye lehetett a főszerep és a rendezés mellett a forgatókönyvírást és a zeneszerzést is magára vállaló filmesnek, ehhez képest a fentiek miatt műve meglepően sterilre sikeredett. És ezen nem változtatnak a véres-naturális részletek, a leszbikus csók, a romantikus tiltott szerelem és a szado-mazo szexjelenetek sem. Ha már az alkotó ragaszkodott zavaros meséjéhez, egy szaftos horrorral jobban jártunk volna...