Ami pedig nem kevés, hiszen a filmben, a szám szerint hét (többé-kevésbé) hús-vér szereplőn, és az egy két belső helyszínen kívül minden további figura, helyszín, járgány és jövőcsoda rajzolt, illetve programozott. A női főszereplő, Linda Hardy (aki nem mellesleg az 1992-es francia szépségkirálynő) sokak szemét gyönyörködteti majd, és már kezdhetünk jósolni, hogy Hollywood melyik rendezőjének lesz majd jövőben kiszemeltje. A film további erőssége az eredeti és virtuális helyszínek keverése mellett, hogy a több szálon elindított történetet nem lehet előre kiszámítani, sőt valódi meglepetéseket is tartogat a tucat sci-fik világához képest.
2095-ben járunk a jövőbeli New York-ban (hol is lehetnénk máshol?). A város fölött egy piramis jelenik meg, benne Hórusz istennel, akit lázadás miatt elítéltek, s a büntetés végrehajtása előtt - kívánsága szerint - a kék bolygón tölthet egy hetet. Persze Hórusz nem egy hétköznali víkendező: megfelelő - 100%-ig organikus, gépi szervtől mentes - gazdatestet keres magának, úgyhogy sorozatosan nyiffant ki néhány félbio humanoidot, ami persze a rendőrség figyelmét is felkelti. Itt kerül a képbe a teljesen "eredeti alapanyagú", ámbár hibernációra ítélt forradalmár, Nikopol (Thomas Kretschmann - Felhők közül a nap, Az ellenség karmaiban), aki a kétes műszervekkel kereskedő Eugenics nagyvállalat pénzelte kormány ellen szervezett mozgalmat, és aki egy véletlen folytán szabadul ki fagybörtönéből. Nem nehéz kitalálni: Hórusz Nikopol testébe költözik és megkezdődik az igazi történet...
