Hihetetlen utazás

Hogy nevesítsük a teknősök, azon belül is az álcserepes teknősök teljesítményét, Florida partjaitól indulnak parányi méretben, majd meglovagolják a Golf-áramlatot az Északi-sarkkörig, onnan átúszva az Atlanti-óceánt, eljutnak Afrikáig, majd mennek vissza Floridába. Hosszú kör ez ? és hálás téma egy természetfilmhez, amely ügyesen tömöríti az akár 25 évig eltartó utat. Nyilván nem árulunk el titkot azzal, hogy maga a stáb nem ennyi ideig forgatott, és már csak emiatt is élünk a gyanúval, hogy nem mindig ugyanazt az egyedet mutatja a kamera. A klasszikus narráció szabályait követve a National Geographicot is megjárt rendező, Nick Stringer ugyanis egy teknőshős kalandjait követi számos tócsán, tengeren, áramlaton és óceánon át.

A küzdelem, a jellemfejlődés és még a szerelem is bekerült ebbe a túlontúl hangsúlyos zenei betétekkel drámásított minieposzba, amely eleve a Ryan közlegény megmentésének megfordított verziójával kezdődik: itt is a partszakaszt kell elhagyni számos véres szárazföldi és légitámadás közepette, csak az irány más, meg ugye a méretek. Ha sok össze nem illő részletből összerakott történetként kissé erőltetett is az egyébként szép nemzetközi karriert befutott Hihetetlen utazás, képeiben sokszor verhetetlen. A bizarr mélytengeri lények bemutatása, az ámbrás cetek gyengéd családi élete és a kavargó makrélafelhők megtizedelése már-már festői látvány, még akkor is, ha külön-külön bármelyiket láthattuk már valamelyik természetfilmes csatornán.