Egy "ugró" - magyar fordításban hipervándor - általában valamiféle portálon keresztül ugrálhat az általa megkívánt helyek közt, sőt ügyességétől és erejétől függően tárgyakat és embereket is cipelhet magával, ha kedve szottyan. Mert ez a lényeg, a vándorok igazi királyok, azt csinálnak, amit akarnak: reggel a Csendes-óceánon szörföznek, járnak egyet az Amazonas mentén, csajoznak Rióban, és este Londonban söröznek, miközben nyom nélkül rámolnak ki egy bankot. De minden palacsintában van egy pici kaki, merthogy vannak a paladinok - vezetőjük a szőkített hajú Samuel L. Jackson -, akik valami homályos vallási indíttatásból irtják a gondtalan térutazókat.
Ez a sors várna hősünkre, a sármos Davidre (Hayden "Anakin" Christensen), aki pont rátalált gyerekkori szerelmére és éppen mindenféle trükkel kápráztatná el - most itt a kezem, most ott a kezem! -, de ezek a paladinok csak nem hagyják az embert ugrálni. Lesz is nagy üldözés sok színes helyszínnel, de minden komoly meglepetés és karakterfejlődés nélkül, viszont egy várható folytatás kétségesen kecsegtető lehetőségével. Ha Samuel L. Jacksontól rég nem is várunk semmit, azért Doug Liman, az első Bourne-filmért felelős rendező azért jobban kitehetett volna magáért - így legfeljebb Jamie Bell (A Billy Elliot jócskán felnőtt sztárja) közepesen vicces zsörtölődésén lehet néha szórakozni.
