A 13 éves Jenna például nem akar önmaga lenni, mert nem érzi magát elég szépnek és menőnek, így egy félresikerült házibuli után azt kívánja, bárcsak lenne már 30 éves. Láss csodát, az is lesz! Másnap, azaz 17 évvel később arra ébred, hogy szép, sikeres és kedvenc divatmagazinjának a szerkesztője. Ezzel bárki kiegyezne, de Jennának feltűnik, hogy mindenki kiállhatatlan ribancnak tartja, és vannak arra utaló jelek, hogy nem alaptalanul. Az egyetlen ember, akihez fordulhat gyerekkori barátja, Matt, aki kövér kisfiúból vonzó férfivá és profi fotóssá lett, s a nézőben motoszkálni kezd a gyanú, hogy több lesz itt, mint barátság.
Nos, efféle bonyolult kérdéseket vet fel ez a film, ami pedig a történetet illeti, ne nagyon számítsunk többre. Elég unalmas, hogy manapság egy vígjáték csak reklámügynökségen vagy divatlap szerkesztőségében játszódhat, Gary Winick rendező (Mostohám a zsánerem) pedig nemigen kezd semmit a főszereplő állapotváltozásával, pedig ez rengeteg poénra adna alkalmat, a fordulatok pedig erőltettek és banálisak.
Egyvalaki azonban meg tudja menteni a filmet, és ez természetesen Jennifer Garner. Őt eddig akciósztárként próbálták eladni, például a Daredevilben, de komikusnak ezerszer jobb: egyszerre meggyőzően bumfordi, mégis szexi, és képes életet vinni az elcsépelt történetbe - igaz, nem néz ki harmincnak. A többiek, vagyis Mark Ruffalo mint szerelmi szál, Andy "Gollam" Serkis, valamint Judy Greer a gaz barátnő szerepében inkább csak megbízható háttérként szerepelnek. A talány pedig megmarad: melyik az a hülye tinilány, aki pont harminc éves akar lenni és nem húsz, vagy legfeljebb 24?
