Hó

A hegyek között megbúvó Slavno gyönyörű, de parányi falu, csak néhány különböző korú nő és pár fél- és egészen árva gyerek él itt. Egyetlen megélhetési forrásuk a befőtt- és lekvárkészítés. Van, aki még reménykedik, hogy a férfiak közül legalább egy megmenekült, mások már rég feladták a várakozást. A legtöbben itt is születtek, csak a fiatal Alma érkezett egy közeli városból, hogy hamar megözvegyüljön, és aztán rátarti anyósával éljen együtt. Egy nap egy aktatáskás férfi érkezik a faluba, hogy egy külföldi befektető számára felvásároljon minden ingatlant. Az illető szerb, az biztos, hogy harcolt a háborúban, és zavartságából kiérezhető, hogy talán tud valamit az eltűnt férjekről és apákról.

A kapitalizmus ilyetén kísértése sok filmből lehet ismerős, és az elsőfilmes rendezőnő, Aida Begic vét pár apróbb hibát is ? a latin-amerikai irodalomból kölcsönzött mágikus realizmus használata itt kissé suta ?, de nem véletlenül lett a Hó Bosznia-Hercegovina hivatalos Oscar-reménysége. A ködbe burkolózó reggelek, a méltóságteljes hajnali imádságok és a csendes reménytelenség ábrázolása szinte festőien szép, a romok közt még mindig ott bujkáló halálos rettegést is jól érzékeltető cselekmény kibontása példás, a párbeszédek pedig pont annyit árulnak el, amennyi feltétlen szükséges. A néhány szereplővel és kevés pénzből felvett film anno Cannes-ból is elhozta a Kritikusok hetének fődíját, és talán többet mond el Kelet-Európa múltjáról és jelenéről, mint bármilyen történelemkönyv.

Hó

(Snijeg - színes, feliratos német-francia-iráni-bosnyák filmdráma 100 p. 2008) (12)

Rendező: Aida Begic

Színész: Jasna Beri, Sadzida Setic, Vesna Masic, Zana Marjanovic

Forgalmazza: Mozinet