Holdhercegnő

 

Az új alkotás, Elizabeth Goudge ifjúsági könyvének adaptációja, a korábbi filmmel szemben azonban nem történet a fantázia hatalmáról, hanem maga a színtiszta fantázia.

A modern kor helyett a mesék kerekerdős, várkastélyos, hosszú ruhás, hercegkisasszonyos világában járunk, ahol egy 13 éves kislány épp most vesztette el ? édesanyja után ? az édesapját (is). Maria, egy lökött Mary Poppinsra emlékeztető nevelőnőjével együtt ezért mogorva nagybátyja, Sir Benjamin Merryweather birtokára, Holdfölde völgyébe költözik. Némi vigaszt egyedül egy örökségként kapott ősrégi könyv nyújt a kislány számára, aki rájön, hogy ami a díszes kötetben le van írva, az nem kitaláció, hanem a valamikor valóban megtörtént múlt. A jelenre is kihatással bíró eseményekben pedig vastagon érintetté válik ő maga, nagybátyja, egy Loveday nevű különc szépség és az ellenséges De Noir klán is. 

Ha nem gyerekszemmel nézzük, a Holdhercegnő akár egetverő hülyeségnek is tűnhet, egy újabb fárasztó kiválasztottsztorinak, ám egyáltalán nem nehéz felnőttfejjel sem ráérezni a hangulatára. Így csakhamar rájövünk, hogy üdítően egyszerű és őszinte, varázslatos mese, melyben Csupó Gábor a Terabithiában megjelent példázat, a barátság ereje után a megbocsátás hatalmáról mesél.