- A Hosszú jegyesség és a Micmacs elkészülte között több film esetleges direktoraként is felmerült a neve. Miért nem vállalta el végül az ötödik Harry Potter-film rendezését?
- Közvetlenül a Hosszú jegyesség befejezése után keresett meg engem a Warner stúdió a legfrissebb Harry Potter-filmtervvel, de visszautasítottam az ajánlatot, mert nem tudtam, hogyan formálhatnám a saját képemre a történetet: Harry Potter világa egy már kitalált, ismert világ, adott benne minden a díszletektől kezdve a jelmezeken át a játékstílusig. Túl nehéz feladat lett volna, és nem is izgatott igazán. Nem úgy, mint a negyedik Alien-film, melynek éppen azért kértek fel a megrendezésére, mert az volt az elvárás, hogy a saját képzeletvilágomat ötvözzem az űreposz már kialakult hangulatával. Hiába mondta az ügynököm, hogy egy Harry Potter-film elkészítése örökre megoldaná minden anyagi problémámat, nem volt kedvem repülő seprűnyelekkel és varázslótanoncokkal foglalkozni, egy olyan világba kirándulni, ahol varázsütésre minden lehetséges.
- Mi adta a szikrát a Micmacs történetéhez? Egy fejbe fúródott golyó?
- Plusz a fegyveripari viszonteladók és a fegyvergyárak. Amikor az Elveszett gyerekek városát vágtuk Párizs Saint-Cloud kerületében, a közelben volt a Dassault fegyvergyár, és gyakran ebédeltünk egy étteremben a mérnökeikkel. Tiszta, rendezett emberek voltak, barátságos arccal, és én nem tudtam kiverni a fejemből, hogy ők tulajdonképpen olyan szerkezetek gyártásán fáradoznak, melyek más emberek elpusztítására készülnek. Felháborított ez a gondolat, de nem akartam sokkoló filmet készíteni, hanem inkább egy vígjátékot. Jó ötletnek tűnt a csapatba verődött guberálók és a tehetős fegyvergyárosok egymásnak ugrasztása, egyfajta Dávid-Góliát küzdelem bemutatása. Nagyon szeretem a Pixar-filmeket, ezért nem túlzás a Toy Story karaktereihez hasonlítani a Micmacs hőseit, mert ők is mindannyian kissé naivak, elesettek és kiszolgáltatottak, mégis mindegyiküknek van egy olyan sajátos tulajdonsága, ami izgalmassá teszi a figuráját, és előmozdítja a cselekményt. Persze azt sem tagadhatom, hogy a Mission: Impossible-sorozat is nyújtott némi inspirációt, hiszen a Micmacsban is hasonlóan kitervelt akciók vannak: komoly kütyük, megtévesztés, settenkedés, lopakodás stb.
- Mintha Sergio Leone hatása is érezhető lenne...
- Hát persze, mert ha az ember bosszúról beszél, a számla kiegyenlítéséről, akkor Leone szinte megkerülhetetlen. Meg aztán engem is szórakoztatott, hogy apró idézetekkel tiszteleghettem a munkája előtt.
- A Micmacs két korábbi Jeunet-filmből is sokat átvett: a Delicatessen bütykölt kütyüjeit, és Amélie naiv jóságát, feltétel néküli segíteni akarását.
- Valóban, ez a filmem valamilyen értelemben a Delicatessen és az Amélie csodálatos élete keveréke. Nem így terveztem persze, de nem tagadhatom le: egy leopárd nem tud megszabadulni a foltjaitól, én pedig a kézjegyemtől. Guillaume Laurant társ-forgatókönyvíró és én most is úgy dolgoztunk, mint korábban: mindketten teledobáltunk egy-egy gondolatdobozt mindenféle ötletekkel, szófordulatokkal, gyermekkori emlékekkel, és így tovább, és amikor megteltek a dobozok, már csak válogatni kellett - tehát hasonló alapanyagból építettük fel a történetet és a figurákat, mint korábbi filmjeinkben, innen származhat a hasonlóság.
- Képes volna Laurant nélkül forgatókönyvet írni?
- Furcsa együttműködés a miénk, tulajdonképpen ideális partnerség: annyira jól tudunk együtt ötletelni, hogy már az sem világos, eredetileg kinek az agyából pattant ki egy adott gondolat. Olyan, mintha folyamatos pingpongmeccset játszanánk, a francia nyelvet csűrjük és csavarjuk, mert mindkettőnk számára a nyelv a legfontosabb inspiráció - és persze Jacques Prévert. Mindketten imádjuk azt a fajta költői realizmust, amit többek között ő képvisel, és ha egy párbeszéd vagy monológ túlságosan laposra vagy szürkére sikeredik, akkor felkiáltunk: "Haladéktalanul újra kell préverizálni!" - így születnek a mi filmjeink.
Jean-Pierre Jeunet
Első super8-as kameráját tizenhét évesen, a posta alkalmazottjaként vette meg, és eleinte animációs rövidfilmeket készített.
Az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon ismerkedett meg Marc Caro képregényrajzolóval, akivel 1981-től kezdve számos animációs és játékfilmet készített.
Jeunet minden eddigi nagyjátékfilmjében szerepet kapott kedvenc színésze, Dominique Pinon.
Nagyon szereti sokat mozgatni a kamerát, előszeretettel fényképez arcokat nagylátószögű objektívvel.
