A hazánkban is vetített Zuhanás a csöndbe című dokumentum-játékfilm rendezője, Kevin MacDonald Uganda egykori diktátoráról, Idi Amin-ról készítette legutóbbi filmjét, amit limitált kópiában nemrég mutattak be a tengerentúlon.
Giles Foden díjnyertes műve, a The Last King of Scotland alapján készült film főszereplője a Síró játékkal a nemzetközi élvonalba berobbant, és azóta jobbnál jobb alkotásokban (Szellemkutya, Pánikszoba, A fülke, Út a mennyországba) bizonyító Forest Whitaker, aki alakításával máris bezsebelhetett egy rangos elismerést, a Hollywood Actor of the Year-díjat, vagyis az év legjobb hollywoodi színészének járó elismerést.
A történet középpontjában egy skót doktor áll, akit az újonnan megválasztott ugandai diktátor személyes orvosává nevez ki. Nicholas Garrigan számára kezdetben kecsegtetőnek tűnik a magas pozíció, azonban hamarosan rá kell jönnie, hogy csapdába került. Valahogy döntenie kell, orvosi kötelességét teljesíti vagy mindenben engedelmeskedik az Ugandát káoszba vezető Amin-nak.
Az 1925-ben, Kobokoban született Idi Amin 21 évesen csatlakozik a brit gyarmati hadsereghez. A nehézsúlyú boksz bajnoki címet is elnyerő későbbi diktátor szépen lassan kapaszkodik fel a ranglétrán. Milton Obote elnök támogatását élvezve először tábornokká nevezik ki, '68-ban már a hadsereg parancsnoka. Obote uralmának megdöntése után átveszi a hatalmat, és káoszba dönti Ugandát. Zsarnoksága alatt több mint 70 ezer ázsiai származású gyermeket és felnőttet űznek el az országból, tömeggyilkosságokat hajtanak végre. Diktatúrájának egy lázadás vet véget 1979-ben. A Szaúd-Arábiai száműzetésben, 2003-ban elhunyt Amin, - aki mindig is arra készült, hogy kivívja Skócia függetlenségét és az utolsó skót király legyen - négy feleségtől 45 utódot hagyott hátra.
Kevin MacDonald tévés munkái után 2000-ben készítette el első mozifilmjét, Egy nap szeptemberben címmel. A legjobb dokumentumfilmnek járó Oscarral díjazott mű az 1972-es müncheni olimpián történt mészárlást elevenítette fel, amikor a Fekete Szeptember nevű palesztin terroristacsoport 21 órán keresztül tartott fogva 11 izraeli atlétát, majd végeztek mindegyikükkel. Második filmjét, a Zuhanás a csendbe című alkotást 2003-ban forgatta két szerencsétlenül járt alpinistáról.
Alább a Hollywood Actor of the Year-díj apropójából és a várható hazai megjelenés kapcsán közöljük a movieweb.com interjúját Forest Whitaker-rel, aki többek közt elmeséli, hogy mennyire volt nehéz eljátszani egy ilyen fajsúlyos karaktert, mint Idi Amin.
Azt rebesgetik, hogy alakításra Oscar-díjra is érdemes. Mit gondol ezekről a véleményekről?
Természetesen jó dolog lenne megnyerni a díjat, elsősorban a karrieremen lendítene nagyot. Igazán boldog vagyok, hogy tetszik az embereknek, amit nyújtottam Kevin Macdonald mozijában. Annál nincs is nagyszerűbb érzés, mint kivívni a közönség megbecsülését, amiért Idi Amin szerepében meg is tettem mindent. Remélem, hogy ezek a visszhangok becsábítják az embereket a moziba és minél többen nézik meg ezt az igen szűkös költségvetésből, mindössze nyolc millió dollárból készült filmet. Azonban, hogyha a realitásnál maradunk, azt mondhatom, hogy számtalan olyan produkcióban működtem közre, melyekről szintén sokat beszéltek (úgy az alakításokról, mint magáról az egész filmről), és mégsem kaptam semmit értük. Vegyük példaként a The Shield című tévéfilmet, amellyel kapcsolatban "mindenki" elmondta, hogy nemcsak hogy az Emmy-re nevezettek közt leszek, de meg is fogom nyerni azt. Aztán még a nomináltak közé sem fértem be. Visszatérve az Oscar esélylatolgatásokra, tényleg nagyszerű lenne, de ettől függetlenül élem a napjaimat úgy, ahogy eddig is. Nagyon büszke vagyok The Last King of Scotland-re és csak ismételni tudom magam: örülök, hogy másoknak is tetszik. Nézzék csak sokan.
"Kiértékeli", tanulmányozza a játékát?
Néha amikor visszanézem valamelyik filmemet, nem vagyok elégedett a végeredménnyel. Különös, de ebben az esetben semmi ellenérzésem sincs. Ez szokatlan számomra. Ugyanis mindig újranézem, hogy milyen alakítást nyújtottam, mit rontottam el, mit kéne másként csinálni, de mondom, Idi Amin esetében egy rossz szavam sem lehet. Ez feltehetően azért van, mert úgy érzem, mindent kihoztam a karakterből, amit csak tudtam. Egyébként, amikor búcsút intek egy szerepnek, általában az jár a fejemben, hogy mit kellett volna másként csinálnom. Ha azonban működik a vásznon a dolog, akkor az "cool", ha nem, tudomásul kell vennem, ennyit hoztam ki belőle.
Lehet, hogy a kérdés butaságnak hangzik, de milyen érzés mindent belefektetni egy szerepbe?
Minden egyes megformálandó szerep esetében beleadok apait-anyait. Nincs olyan, hogy ne a karakteré legyen az elsőség. Kevin Macdonald filmjével nagyon sokat dolgoztam. Olyan ez, mint amikor megmászol egy nagyon hosszú létrát, aztán néha azt érzed, hogy egy lépéssel sem tudsz feljebb kapaszkodni. Ilyenkor mentségeket keresel és ilyen "feladott" érzéssel nézel a tükörbe. A The Last King of Scotland esetében elmentem a végsőkig, megpróbáltam elkerülni a kifogásokat. Büszkeséget érzek és bátran nézek a tükörbe.
Hogyan írná le Idi Amin-t?
Idi Amin mindenekelőtt katona volt, ami szinte minden egyes lépésében, választásában, döntésében látszott. A végefelé, amikor a dolgok kezdtek kaotikussá válni, akkor is az egyenruha által előírt módon viselkedett. "Egész egyszerűen" megpróbálta magát megvédeni az ellenségtől és lesújtani rá. Fontos különbség mutatkozott azonban abban, hogy kit tekintett legyőzendőnek. Tábornokként mások mondták meg, hogy kiktől kell óvakodnia, míg elnökként ő döntött, azaz ő definiálta, hogy kit tart ellenségnek. Ez problémákat hozott felszínre.
Mi segítette leginkább abban, hogy ennyire hitelesen megformálja a tábornokot?
A nyelv az, ami minden esetben segít abban, hogyan megközelítsd a körülötted levő világot. Az egyik legnehezebb feladatok közé tartozott megérteni, majd leutánozni Amin sajátos kiejtését. E nélkül ugyanis nagyon nehéz hozzáférni a személyiségében rejlő humorhoz. Hogyha sikerül valamit is elkapni a hétköznapok kultúrájában megtalálható humorból, akkor maga ?a? kultúra bontakozik ki a szemünk előtt.
A színészek nem úgy gondolnak az általuk megformált kétes erkölccsel bíró karakterekre, mint rossz fickók. Megfogalmazódott önben valami, hogy Amin miért volt olyan kegyetlen, amilyen volt?
Nemcsak a forgatás alatt, de a felkészülés során is élénken éltek bennem azok a történetek, amiket ugandaiak meséltek Aminról, tetteiről, a félelemről és a paranoiáról. Az egyik képet nem tudom elfelejteni, természetesen Amint ábrázolja, a tekintete elárult mindent. Ez cikázott a fejemben és az ebből ?kinövő? gondolatok, magyarul, hogy mit érezhet az, aki örökös rettegésben él, hogy minden oldalról ellenségek veszik körül, aki nem tudja úgy álomra hajtani a fejét, hogy ne azt érezné, még a szűk környezete is életére akar törni.
Szeret olyan karakterekkel bíbelődni, akik a "sötét oldalt" képviselik?
Erre azt tudom felelni, hogy szeretek komplex karaktereket megformálni, érzékeltetni az emberben lappangó kettősséget és felszínre engedni a "napos oldalt" is. Ez sokkal-sokkal érdekesebb. Karrierem során igen sokféle szerepbe kellett megmártóznom. Azonban minden esetben van egy közös pont: azt keresem, hogy mi teszi őket emberré, vagy fogalmazhatok úgy is, hogy kegyetlenségük ellenére, hogyan fogható meg az emberi oldaluk.
A forgatás során találkozott Amin hozzátartozóival?
Igen, mint erre már céloztam, lehetőségem volt Ugandában felkészülni a szerepre. Északon találkoztam az egyik bátyjával és nővérével, valamint Moses Ali-val, Amin egyik tábornokával. Ezen kívül beszélhettem néhány miniszterével, sőt még a barátnőjével is. Természetesen mindenkinek volt vele kapcsolatba egy-egy története.
Mennyiben hatottak Önre ezek a tapasztalatok, élmények?
Különös (vagy nem is annyira), de önkéntelenül elkezdtem emlékeket gyártani Aminról és az "ő" Ugandájáról. Valami olyasmit "erőltettem" magamra, olyasmibe helyezkedtem bele, ami az enyém is meg nem is. A szuahélit próbáltam meg anyanyelvemmé varázsolni és az angolt háttérbe tolni. Idi Amin-ná váltam, amit csakis úgy lehetett megoldani, ha a hétköznapok szintjén azonosulok egy másik társadalommal, egy másik kultúrával. Magyarul megtörténik az "együttlélegzés". Játékot űztem az elmémmel.
Van még olyan történelmi személyiség, akit szívesen megformálna?
Anno megfogalmazódott bennem, hogy Hannibálról mindenképpen filmet kell forgatnom. Másik nagy vágyam, hogy egyszer egy prédikátorról mesélhessek, mégpedig egy a dél államok valamelyikéből származó hitszónokról. Erre predesztinál a múltam is, hiszem nagyapám az isten szolgája volt, sőt apai ágról mindenki prédikátor lett. Ha eljön az idő, biztos, hogy készítek egy filmet erről a témáról.
