KÉSZRégi korok arca - LUCY RUSSELL
- Mi lehet annak az oka, hogy viszonylag gyakran kérik fel filmjeikbe francia rendezők?
- Nem mondanám, hogy gyakran kérnek fel, mindenesetre többször, mint egy átlagos angol színésznőt. Francois Ozon szerencsére ismerte a munkásságomat, mert történetesen Eric Rohmer tanítványa volt a filmiskolán, ezért aztán az Egy hölgy és a herceg miatt érdeklődött irántam. Izgatta őt a gondolat, hogy engem kérjen fel a szerepre, ez nem jelenti azonban azt, hogy nem kellett bebizonyítanom az alkalmasságomat. Be kell vallanom, hogy imádok francia filmesekkel dolgozni, mert Franciaország a mozi országa, a film a kultúrájuk fontos része, és ezért nagyon komolyan foglalkoznak az ápolásával.
- Igaz az a hír, hogy sok színésznő visszautasította Angel szerepét?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy megrettentek tőle, Angel ugyanis egy antihősnő. Akiket azonban a rendező Nora szerepére hallgatott meg, örömmel elvállalták volna a címszerepet, de Francois kivárt, és Romola Garait választotta.
- Nora szerepe Ozon személye vagy a történet miatt hozta izgalomba ?
- Elsősorban az érdekelt, hogy Ozon mit tud kezdeni ezzel a történettel. Azt gondoltam, hogy a forgatókönyv egy komplett őrület, és kíváncsi voltam, mit tud belőle kihozni. Biztos voltam abban, hogy különleges lesz az eredmény, úgyhogy nem akartam kimaradni a munkából. Kedvelem Nora figuráját, mert nagyon emberi - és Ozon legnagyobb erőssége éppen a női szereplők megalkotásában van, mert a filmjeiben ők irányítják a történéseket.
- Eddigi szerepei alapján azt gondolhatnánk, hogy a rendezők szerint nem ebből a világból való: a Followingban egy a negyvenes évekből napjainkba csöppent femme fatale-t játszik, a Rohmer-filmben egy digitális hátterek előtt mozgó XVIII. századi angol arisztokratát, és most szintén kosztümös szerepet kapott. Mi ennek az oka?
- Be kell ismernem, az arcom, a hajam és a szemöldököm valóban felidézi a régi filmek, a régi korok hangulatát. Persze ez nem zárja ki, hogy huszonegyedik századi figura legyek. (nevet)
- Hogyan készült fel Nora szerepére?
- Francois ajánlott néhány filmet Romolának, az ő karaktere ugyanis nagyon melodrámai, az őt körülvevő figurákat azonban sokkal inkább földközelinek akarta beállítani, hogy Angel ezzel is kitűnjön közülük. Számomra tehát tiszta és egyszerű volt a feladat: támogatnom kellett Romola játékát, reagálnom kellett arra, ahogyan ő játszik.
- Gondolja, hogy miként Angel az álmai rabja lett, a rendező a stílus rabjává vált, és nem tudott kitörni a melodráma szorításából?
- Erre a kérdésre leginkább ő tudna válaszolni, nekem azonban az a gyanúm, hogy ő kifejezetten ezt a műfajt akarta felfedezni, kiismerni, megidézni, és újra megismertetni a nézőkkel. A díszletek és jelmezek pompája, a természet festői szépsége, a mesebeli színek mind azt az érzést keltik, hogy a filmre költött utolsó fillér is meglátszik a vásznon, ezáltal szándékosan bevonva a nézőt ebbe a csodás világba, a kosztümös melodrámák világába. Angel birodalma így teljes, ennél kevesebb erőfeszítéssel nem lehetett volna bemutatni.
- A Titanic fesztiválon nemrég vendégeskedő Olivier Assayas szerint ez a film Ozon eddigi legjobbja.
- Érdekes, mert éppen tegnap beszéltem Francois-val telefonon, aki azzal dicsekedett, hogy az Angel Franciaországban underground siker kezd lenni, az emberek azt rebesgetik, hogy ez a legjobb film, amit eddig készített. Amikor először bemutatták, a közönség nem tudta hova tenni, most pedig újra felfedezik. Kezdik megérteni, hogy miről szól.
- Miben különbözik leginkább Ozon és Christopher Nolan munkamódszere?
- Ozon sokkal jobban bánik a nőkkel, Nolan pedig nagyszerűen irányítja a férfi szereplőket, a legtöbbet hozza ki belőlük. Francois rendkívül inspirálja az embert, annak ellenére, hogy nem mindig könnyű vele dolgozni, sőt időnként kimondottan nehéz. Sokat segít azonban a megszállottsága, a film iránti elhivatottsága, ami a körülötte dolgozókra is átragad. Chris máshogy dolgozik: bámulatosan nyugodt, magabiztos, mindenkinek tudja a nevét a stábból, bizalmat kelt az emberekben. Mindkettőjüket imádom.