Jules és Jim

 A szenior filmkedvelők, kik valaha már látták, nyilván nem feledték el azóta sem a sildes sapkát viselő, bajszos Jeanne Moreau-t, amint ujja köré csavarja a bohém párizsi költőket. A film születése óta felnőtt nemzedékek pedig - remélhetőleg - legalább hírből ismerik a francia újhullám e legendás darabját, s korán elhunyt rendezőjének nevét. Most pedig itt a lehetőség, hogy a filmmel is ott találkozzanak, ahol egy filmmel találkozni illik/kell/kötelező: a mozi sötétjében. 

A film az eltelt majd félszázad alatt semmit sem öregedett, ma is fiatalos és szertelen - megidézi a ?60-as évek elejének újhullámos lendületét, annak szeretetreméltó fésületlenségével és bájos érzelmességével együtt. A huszadik század elején kezdődő és az első világháborún is átívelő szerelmi háromszög-történet szereplői a rejtélyes Catherine (Jeanne Moreau) és két ifjú bohém, a német Jules (Oskar Werner) és a francia Jim (Henri Serre). Szerelmük kiismerhetetlenül kanyargó érzelmi hullámvasútján a film nézője is kellemesen elszédül - hol a vidám és elragadó fekete-fehér képek, hol a narrátor lágy hangja, hol pedig a fülbemászó zene köti le a figyelmét. 

Kötelező film mindenki számára, aki volt/van/lesz szerelmes. A szó legigazabb értelmében: pompás moziélmény!