Mert mi kell egy ilyen filmhez: pancser férj, egy szebb napokat látott feleség, egy bájos kamaszlány, hülye rokonok, meg egy rakás kiskölyök és néhány kedves, de beáldozható háziállat. Ja és karácsonyfa, hogy tényleg ünnepi legyen a hangulat.
Filmünkben pedig teljes a lista, de a korrektség kedvéért tegyük hozzá, hogy hőseink egyáltalán nem akarnak karácsonyozni. Luther Krank (Tim Allen) ugyanis annyi év után végre összeszedi bátorságát és bejelenti, hogy idén kihagyja a karácsonyt és inkább a Karib-tengerre viszi kedves nejét (Jamie Lee Curtis) egy kis dévajkodásra. Ezzel csak két gond van: az egész szomszédság felháborodik, mert a Krank család hitszegése miatt elveszíthetik a hagyományos utcák közti szépségversenyt, másrészt a család távol lévő nagylánya bejelenti, hogy mégis otthon szeretné tölteni az ünnepeket. Vagyis miután mindent lemondtak és mindenkinek beintettek, alig pár órajuk maradt a felkészülésre fástól, sonkástól, hóemberestül, ajándékostul.
Amit ilyen helyzetekben elvárhatunk, azt meg is kapjuk. Sorra jönnek a viccesen kínos helyzetek és a kínosan vicces poénok - mint a fagyottmacska-szobor és az elkeseredett harc a kötözött sonkáért - a kedvelhetően középszerű színészektől, akik közül messze kiemelkedik Dan Aykroyd mint Mr. Frohmeyer, az utca önjelölt, bigott szószólója. Csak az a furcsa, hogy mindezt a máskülönben halálosan komoly bírósági drámákat sorozatban gyártó John Grisham vetette papírra. Úgy tűnik, Mr. Grisham éveken át csak monogramos zsebkendőt meg szamovárt kapott ajándékba, és most dühös a Jézuskára!
