Kémnők

A Kémnők történetében természetesen nem ez az izgalom egyetlen forrása, hiszen a második világháború idejében járunk, egészen pontosan az 1944-es partraszállás előtti napokban, amikor - a film szerint - öt bátor nőn múlott, hogy sikerül-e a németek figyelmének elterelésével megfelelően előkészíteni a hadműveletet. A nők között akadt harcos ellenálló (Sophie Marceau), a guillotine alól az utolsó pillanatban kimentett vagány prosti (Julie Depardieu), széplelkű bombagyáros (Déborah François), milánói zsidó istennő (Maya Sansa) és bizony egy olyan lány is (Marie Gillain), aki akarata ellenére került a csapatba. A Londonból irányított kommandó vakmerő bátorsággal tevékenykedik a megszállt Franciaországban, és pár nap alatt olyan bonyolult akciókat visz véghez, hogy maga Jason Bourne is megemelné kalapját előttük. Akad a történetben elvtelen kollaboráns, elhivatott ellenálló, látszólag humánus, de valójában kegyetlen SS-ezredes (Moritz Bleibtreu), és oly rengeteg történés, ami éppen csak bezsúfolható a film szűk kétórás játékidejébe. 

Salomé igyekszik életszerűen bemutatni kémnői küzdelmét, a film azonban inkább emlékeztet a szintén nagyon sűrű, de valójában stílustalan Mesrine-filmekre, mint a holland Paul Verhoeven világháborús filmjeire (Orániai katona, Fekete könyv), melyek elég magasra tették a lécet minden európai alkotó számára. A Kémnők rendezője számára kiváltképpen.