A Kerülőutak két főhőse ugyanis túl van már a virágzó ifjúságon. Jack, a levitézlett színész ugyan azt hiszi magáról, hogy örökifjú és még mindig telhetetlenül (és sikeresen) falja a nőket, ellenben Miles hosszú ideje képtelen túltenni magát a válásán, ráadásul regényírói karrierje sem akar beindulni. Mivel Jack éppen házasodni készül, barátja úgy dönt, hogy a nagy esemény előtt rendez neki egy férfias kiruccanást a kaliforniai borvidékre, ahol (Miles elképzelése szerint) kettesben járják majd a borospincéket, hogy átadják magukat a bor magasztos művészetének.
Jack elképzelése azonban a férfias, legényélet-búcsúztató szórakozásról (mint az életben minden másról is) szöges ellentétben áll Miles nézeteivel, úgyhogy a borfajták szakértő elemzése helyett azonnal a felbukkanó összes és bármilyen nő becserkészését választja foglalatosságul. Milesnek is megpróbál nőt szervezni, azonban ő olyan menthetetlenül búvalbélelt, hogy a terv reménytelennek látszik.
A borkóstoló túra végére azonban (természetesen) mindenki megkapja, ami jár neki. Jack a tanulságot, hogy nem lehet bármivel felelőtlenül játszani, Miles pedig a neki való szerelmet: ami korántsem egyszerű, kicsit melankolikus, de lehet, hogy egy életre szól.
A Kerülőutak (amerikai filmhez képest) visszafogottan meséli el ezt az érzelmes történetet barátságról, kalandról és borkóstolásról. Kellemes hétvégi darab, mely után jól fog esni egy ízletes vacsora, akár Pinot-t, akár Cabernet-t választunk is hozzá.
