Kétely

Az 1987-es Holdkórosok forgatókönyvéért Oscar-díjjal jutalmazott John Patrick Shanley ráadásul biztosra ment, hiszen saját darabját írta filmre, majd rendezte is meg. A hatvanas évek derekán, a New York-i Bronxban játszódó történetben egy egyházi iskola igazgatónője (Meryl Streep) csap össze a nála szabadabb szellemű Flynn atyával (Philip Seymour Hoffman) nevelésügyi, erkölcsi és etnikai kérdésekben. Az atya ugyanis túlságosan nagy figyelmet szán az iskola egyetlen fekete kisdiákjának, sőt az igazgatónő gyanúja szerint túl közeli vigaszt nyújt számára.

A helyzet elég komplex, de az alkotók nem hódoltak be a témából adódó olcsó hatásvadászat lehetőségének, hanem egy kimért, vitázós filmet készítettek, melyben a feszültséget nem thriller-elemek keltik, hanem az érvelés és szabályok szabta szűkös játéktér. Színházban vagyunk tehát, ahol a film csak díszlet, és minden figyelem a színészek arcára irányul. Van is mit nézni, hiszen Streep és Hoffman mellett Amy Adams finom pofikája is fontos szerephez jut, és ezeknek az embereknek bizony egy szemrezdülése is többet ér egy millió dolláros digitális effektnél. 

Az iskolai drámák szerelmesei ne számítsanak a Holt költők társaságához vagy az Elefánthoz hasonló hangulatra, inkább egy választékosan megfogalmazott, alapvetően puritán templomi beszédre, mely után szívesen üldögél az ember elgondolkodva a padsorokban.