A kis Vuk

Színpad

Lehet, de nem feltétlenül érdemes. Aki ugyanis ismeri Dargay Attila 1981-es eredetijét, az tisztában van azzal, hogy Vukot újrarajzolni (pláne 3D-animációs technikával) legalább olyan kockázatos dolog, mint a Beowulf modorában újraforgatni Bu?uel valamely korai klasszikusát. Különösen akkor, ha az alapmű bizonyos alapszabályait nem tartják szem előtt, azaz nemhogy az emberi szereplőket térd fölött is mutatják, de az akcióban egyenrangú félként szerepeltetik őket, mintha egy medve be tudna húzni egyet a gonosz idomárnak. 

Minden viszolygást leszámítva A kis Vuk bizonyára kielégíti majd a különböző mesecsatornák bűvkörében cseperedő fiatalság állat-, erdő- és cirkuszbeviteli szükségleteit, és a hízelgő felállású szinkronhanggárdának köszönhetően talán még pár életszerű hangélménnyel is gazdagabbak lesznek. Annyi szinte biztos, hogy most nagy a szülők felelőssége, mert gyerekeiknek valamelyik változat mindenképpen jobban fog tetszeni, és azt is meg kell majd magyarázniuk, hogy a Dargay-filmben a mi Marcink miért nem Ganxsta Zolee hangján énekel. 

A kis Vuk
(színes magyar animációs film 80 p. 2007)
Rendező: Gát György, Uzsák János
Forgalmazza: Budapest Film