Kísértetjárás Connecticutban

 

Gyakorlott néző csóválja a fejét: ha már az ingatlanos is rögtön közli a kedves anyukával, hogy a meglepően előnyös áron bérelhető, tágas ház egykor boncoldaként üzemelt, akkor mit kell még magyarázni! Jönni fognak a mérges kísértetek, a kellemetlen szag pedig garantált! Van itt azonban egy apró csavar: a visszajáró lelkeket, legalábbis kezdetben csak a család kamaszfia látja, ő pedig rákos és igen masszív kezelésben részesül, a terápiát viszont azonnal leállítják, ha kiderül, hogy káros mellékhatásnak tekintett dolgokat lát, példának okáért halott embereket.

És ahogy a japán horrorfilmek gyors elterjedése óta tudjuk, a szürke zónában tekergő holtaknak mindig vannak elintézetlen ügyeik, és amíg azok meg nem oldódnak, bizony ott fognak virítani minden homályos tükörben, minden nyikorgó ajtó mögött, és ki tudja hány, rég elhasznált klisének számító módon. Mert sok újdonságot nem mutat fel az állítólag megtörtént esetet feldolgozó, horrorfilmként felvezetett, ám sokkal inkább tinimoziként funkcionáló Kísértetjárás Connecticutban. Divatosan sápadt fiatal hősünk (a tiniként is színészveterán Kyle Gallner) vívódásai adják ki a tartalmi részek többségét, és még egy csini unokatesó is akad, hogy egy zuhanyjelenetben teljesítse ki önmagát. A többi szinte lényegtelen, bár az ektoplazma mutatós...