Köntörfalak

A korábbi lakótelepi és kertvárosi sokszereplős bonyodalmakhoz képest most három ember játssza be a rendhagyó teret, nagyobb intenzitással, mint Dyga Zsombor munkáiban valaha, hiszen a Köntörfalak egy vérbeli kamaradráma annak minden eszközével: lassan felszálló köddel, a cselekmény előrehaladtával egyre színesedő karakterekkel, titkokkal, csavarokkal és tűpontos színészvezetéssel.

A történet egy sikertelenségre ítélt éttermi randival kezdődik, mely a kölcsönös vonzalom hiánya ellenére ? némi empátia és kíváncsiság hatására ? Eszter (Tompos Kátya) lakásán folytatódik, ahol Zoli (Elek Ferenc) és a lány lassú ismerkedését az utóbbi bátyja, Gábor (Rába Roland) érkezése zavarja meg. Dyga korábbi filmjeiben életképekre, különcökre, a hazai pálya előnyére és egymásba gabalyodó cselekményszálakra épített, most azonban megelégszik három jól felvázolt karakterrel és egy nagyon pontos párbeszédekkel felépített történettel. A külvárosi színeket felváltja tehát a szavak és helyzetek ereje, így a rendező végre minden technikai tudását a pőre rejtély felfedésére irányíthatja, és ? a magyar film világában ritka módon ? sikerrel jár.

Bizony, a Köntörfalak egy falat kenyér azok számára, akik az amerikai független filmek keresetlen báját és izgalmát hiányolták a hazai termésből, jó majszolást hát hozzá! 

KRITIKÁNK:  Összesodort életek - KÖNTÖRFALAK