Pénteken a román újhullám két emlékezetes alkotását idézik fel a szervezők. Cristian Nemescu a román újhullám egyik legjelentősebb alakja, aki a 2000-es évek elején több rövidfilmmel hívta fel magára a szakma figyelmét. A rendező és hangmérnöke 2006-ban, a California Dreamin? utómunkálatai során fatális autóbalesetet szenvedett, így első nagyjátékfilmje sikerét már nem élhette meg. A keserédes, Kusturica világát idéző alkotás a Cannes-i Filmfesztiválon került a közönség elé, ahol a vetítés után tízperces ováció fogadta és elnyerte az Un Certain Regard szekció fődíját.
A California Dreamin? vetítését a Sporthorgászat követi. A rendező, Adrian Sitaru nagy kockázatot vállalt azzal, hogy a három főszereplő között váltakoztatja a szubjektív kamerakezelést. A film így az olyan áldokumentumfilmek jegyeit mutatja, mint az Ideglelés ? Blair Witch Project és a Cloverfield, ami egyedi hangulatot kölcsönöz az alkotásnak. Ám nemcsak kamerakezelési bravúrról van szó: ez a fajta technikai és narratológiai megoldás sokkal hatékonyabban, látványosabban, és hitelesebben mutatja be a három főszereplő kapcsolati hálójának alakulását, kisebb-nagyobb változásait. A filmet követően Báron György filmesztéta beszélget a jelenlévőkkel
A női sorsokat felidéző szombati napon elsőként a nagysikerű Pál Adriennt vetítik, amelynek túlsúlyos főszereplője legjobb általános iskolai barátnőjét igyekszik megtalálni, de tudat alatt inkább saját magát keresi. Kocsis Ágnes filmje a 63. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Un Certain Regard versenyszekciójában elnyerte a FIPRESCI-díjat, valamint az idei Magyar Filmszemle Fődíját és Közönségdíját.
A hangzatos című Szerelem és egyéb bűnök hősnője is utazásra indulna: a helyi gengszter könyvelőjeként némi készpénz lenyúlásától reméli az új életet, csakhogy az utolsó pillanatban viszony bontakozik ki közte és főnöke elsőszámú behajtója között. Stefan Arsenijevic drámája a Szófiai Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb rendezőnek járó díjat nyerte, valamint olyan nagy fesztiválok programjában szerepelt, mint Berlin, Karlovy Vary, Seattle, Edinburgh, Varsó, Palm Springs, Hong Kong és Róma.
A népszerű zarándokhelyre kalauzoló Lourdes központi témája nem csupán a vallásos hit, hanem az emberi mulandóság. Azt a kérdést feszegeti, hogy az ember hogyan képes leélni az életet ilyen merev korlátok között. És mi van akkor, ha mással történik meg a vágyott csoda? Mit tennénk, ha ölünkbe hullana a szerelem és a boldogság esélye? A Lourdes a Velencei Filmfesztiválon négy díjban, köztük a kritikusok FIPRESCI-díjában részesült.
A nap utolsó alkotása a Nők férfiak nélkül. A filmben a háttérként funkcionáló történelmi esemény tükrében láthatjuk kibontakozni az iráni nők életét: szenvedésüket, elnyomottságukat, és a szabadság utáni vágyukat, amit a társadalom írott-íratlan szabályai nem biztosítanak számukra. Az emigrációban élő Shahrnush Parsipur hazájában betiltott regényéből készült alkotás csodaszép környezetben, a négy nő történetén keresztül ad hiteles korképet az 1950-es évek Iránjáról. A felkavaró Nők férfiak nélkül a Velencei Filmfesztiválon kétszeresen is díjazott alkotás: a legjobb rendezésért járó Ezüst Oroszlán mellett az UNICEF díját nyerte el. A filmet követően Barkóczi Janka beszélget Sárközy Miklós iranista-történésszel.
Az utolsó napon a megszállottság témakörét járják körül. A nap első filmje, az Éhség középpontjában a Belfast közelében található Maze fegyház négy lakója áll. Bobby Sands (Michael Fassbender) irányításával a rabok megtagadják az egyenruha viselését és követelni kezdik a politikai foglyoknak kijáró bánásmódot. Egyre komolyabb összetűzések követik egymást. A megtörtént eseményeket feldolgozó alkotás a modernkori európai történelem szerves részét képező, 1981-es IRA éhségsztrájkról számol be, és formanyelvileg is innovatív a tematika és műfaj alkotásai között. A világ legrangosabb fesztiváljain (Cannes, Velence, Torontó, Montreal) ünnepelt és elismert Európa-filmdíjas alkotás Steve McQueen brit videoművész megrázó erejű játékfilmes bemutatkozása.
Az ezzel egyidejűleg látható Semmit magamról-ban egy fiatal nő (Lotte Verbeek), aki mindent ? múltat, lakást, családot ? hátrahagyott, és egy magányosan élő, idősebb férfi (Stephen Rea) üzletet kötnek: a nő a ház körüli munkáért cserébe élelmet kap. Csak egy kikötésük van: semmilyen szinten nem avathatják vagy engedhetik be a másikat magánéletükbe. Hamarosan azonban mindkettőjükben kezd kíváncsiság ébredni a másik iránt, így legalább annyira szeretnék áthágni, mint amennyire tartani magukat az egyezséghez. A film a 62. Locarnói Filmfesztiválon hat díjat nyert el, köztük a legjobb elsőfilm és a legjobb női főszereplő díját, valamint a filmkritikusok elismerését.
Fliegauf Benedek első angol nyelvű filmje, a Womb ? Méh Rebecca (Eva Green) és Thomas (Matt Smith) szerelmi története. A fiatal pár tragédiája akkor következik be, amikor egyik útjuk során Thomast elüti egy autó és meghal. Rebecca nem akarja túltenni magát a veszteségen, ezért úgy dönt, klónozza és gyermekeként ad újra életet a fiúnak. Fliegauf negyedik nagyjátékfilmjének premierje a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol díjat is nyert.
Végezetül a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelölt Revans egyszerre izgalmas thriller és a görög tragédiákat idéző dráma. Bécs egy kopott kerületében a szabadult fegyenc, Alex (Johannes Krisch) egy bordélyházban dolgozik, ahol beleszeret Tamarába, az ukrán prostituáltba (Irina Potapenko). Kétségbeesett kitörési kísérletük alvilági életükből egy bankrablás formájában azonban nem a várakozásuknak megfelelően alakul, és az esemény hatására végzetszerűen összefonódik sorsuk egy vidéki rendőr (Andreas Lust) és látszólag elégedett felesége (Ursula Strauss) életével. A film a bosszú és a megváltás meglepő portréja. A filmet követően Kolozsi László filmkritikus beszélget a jelenlévőkkel.
