Kövéren szép az élet

Daniel Sánchez Arévalo legújabb filmje ezen közhelyek mentén mozog, de ne dőljünk be az optimistán csengő címnek, mert konklúziója sokkal inkább kérdés, mint kijelentés. Vagyis csak egy lehetőség a sok közül, amivel ki-ki a maga módján élhet, mert "a választ magunkban kell keresnünk". A spanyol rendező a 2006-os Velencei Filmfesztiválon különdíjat nyert Sötétkékmajdnemfekete után ismét a szerelem és a párkapcsolatok témáját feszegeti, fókuszban az utódnemzéssel, de kevésbé humorosan és ötletesen, mint korábban. 

Filmje öt ember történetét meséli el. A kielégületlen menyasszony, a magányos díva, a meleg celeb és a másfél mázsás családapa egy fogyókúrás csoportterápián találkozik össze, hogy vezetőjük segítségével választ kapjanak kérdéseikre. Ahogy lassan kigubancolódnak a szálak, kimondatik a nagy alapigazság, tudniillik, hogy a bánatháj sokkal inkább következménye, mintsem oka a boldogtalanságnak. Bár a kövérség mint közös nevező nincs igazán átgondolva, az egyes történetszálak remekül működnek önmagukban. Arévalo hozza a tipikus spanyol karaktereket és életérzést, és pont ez az, ami miatt filmje mégis működik.