A Lassú tükör például nemcsak a címében hordoz némi dadaista bájt és üzenetet, de egész felépítményében is. A több szálon futó, különböző formai és esztétikai hagyományokat ötvöző cselekmény ugyanis szokványos értelemben nem alkot kerek egészet, de egy kis agymunkával megfejthető a történet. A kerekes székbe kényszerült fiatalember, a jóstehetség kisfiú és a szerelmes özvegyek útjai nem keresztezik egymást, de mindannyian ugyanabban a világban élnek: egy objektív eszközökkel nem mérhető álomvilágban, ahol nagyon is valóságosak az események, és ahol az emberek egy lassú tükörben, azaz saját önismeretük tükrében vizsgálják önmagukat.
Az alkotópáros korábbi munkáihoz hasonlóan ez a film is a talált (és kitalált) történetek, a csodálatos véletlenek összeillesztéséből épít vizuális légvárat, melyet - Kőműves Kelemen után szabadon - a belekevert emberi sorsok tartanak egyben. Ne számítson tehát holmi romantikus tévéfilmre az, aki befizet a Buharov-utazásra, inkább olyan ön- és közismereti tudattréningre, melyben a magyar filmtörténet talán legszebb áldokumentarista álrandija viszi a prímet.
| Lassú tükör |
| (színes magyar kísérleti film 86 p. 2007) (12) |
| Rendező: Igor Buharov, Ivan Buharov |
| Színész: Horváth László, Pallagi Jánosné, Thuróczy Szabolcs |
| Forgalmazza: UIP-Duna Film |
