A látogató

Walter Vale professzor egy nap nem várt vendégeket talál ritkán használt New York-i lakásában. A szíriai Tarek és szenegáli barátnője, Zainab jóhiszeműen költöztek be, Walter pedig alapvetően jóindulatú, így megengedi a fiatal párnak, hogy maradjanak, amíg nem találnak új otthont maguknak. A hármas egész jól megvan egymással, főleg a két férfi között szövődik barátság, amit azonban durván megszakít, amikor Tareket a kitoloncolás veszélye fenyegeti. Az addig üres életet élő Walter ekkor beveti magát, hogy megmentse újdonsült barátját. 

McCarthy filmjének legnagyobb erénye, hogy nem megy el a végletek irányába: illegális bevándorló hősei nem matatnak véres húsban, nem elesett nyomorultak, hanem biztos állással rendelkező, konszolidált emberek, akik már több éve-évtizede az USA-ban élnek. A mű hitelesen ábrázolja ezenkívül a 9/11 utáni érzékeny (bevándorlás)politikai helyzetet, és finom humorral az idegen emberek között alakuló kapcsolatokat. 

A látogató legnagyobb erőssége mégis a főszereplő Richard Jenkins, a veterán karakterszínész, akit számos fősodorbeli (Dick és Jane trükkjei, Égető bizonyíték) és televíziós (Sírhant művek) mellékszerep profi megformálása után végre egy jól megérdemelt főszerepben láthatunk, melyben olyannyira jól teljesít, hogy február 22-én kiderül, kap-e érte Oscart.