Egy békés vadnyugati farmon járunk, amelynek lakói - egy kedves öreg hölgy, három tehén, egy pesszimista kecske, féltucat vidám malac és egy rakás felelőtlen baromfi - egy kevésbé szép napon értesítést kapnak: ha nem fizetik ki a banknak tartozásukat, akkor három napon belül kilakoltatják őket. Nincs más dolguk, mint begyűjteni a vérdíjat, amit az elvetemült marhatolvaj, Alameda Slim fejére tűztek ki, csakhogy a rafinált fickónak van egy titkos fegyvere: ördögi jódlizásával minden négylábút képes megbabonázni. Még szerencse, hogy akad egy akcióhősi ambíciókat dédelgető ló és egy magát kifejezetten szerencsésnek tartó falábú nyúl, akik segítenek a lányoknak - szerény képességeiknek megfelelően. S ki más is kaphatna el egy marhatolvajt, ha nem maguk a marhák?
A legelő hőseiben pont az a legszimpatikusabb, hogy kevéssel is beéri - például 76 perccel - és nem akar minket lesöpörni a lábunkról. Nincsenek a Disney-filmektől megszokott túlrajzolt, negédes karakterek, gügyögő kisgyerekek, filharmonikusokra és Phil Collinsra hangszerelt filmzene, meg öt percenként elismételt magvas tanulság - és ez jó. Helyette kapunk pár nem túl eredeti, de jól elhelyezett poént, korrekt módon kidolgozott sztorit szimpatikus és rendesen megrajzolt karakterekkel és normális párbeszédeket.
A legtöbb, amit fel lehet róni a film készítőinek az, hogy nincsen elég kikacsintás a felnőtt nézők felé - ami ma már szinte kötelező gesztus -, és nem éltek eléggé a western elemek által felkínált paródialehetőségekkel. De a falábú nyúl nagyon ott van, a tehenek bejódlizott táncjelenete pedig abszolút pszichedelikus!
