Leo

Éppen 30. születésnapja estéjén, a buliról hazafelé a nyílt utcán brutális támadás éri Leót és barátnőjét: két agresszív vadidegen mondvacsinált indokkal először bántalmazza, majd meglövi mindkettejüket - és ettől a naptól kezdve minden megváltozik a fiú életében. Leo viselkedésén nyomon követhetjük a gyász feldolgozásának folyamatát: a sokkot, az elfojtást, a bűntudatot stb. A férfi azonban sajnos nem jut el az elfogadásig, ehelyett - némileg érthető módon - megakad a haragnál. Mellette áll ugyan két jó barátja, de a bosszú gondolatától még ők sem tudják eltántorítani. A fájdalomtól szinte eszét vesztő Leónak a dolgok kezdenek kicsúszni a kezéből, ami - ez már az első perctől világos - semmi jóra nem vezethet... 

Josef Fares két vígjáték és egy önéletrajzi ihletésű komolyabb darab (Zozo, 2005) után rendezte meg új művét, amelyben nem félt a közhelyektől és a sematikus ábrázolásmódtól. Filmje nemcsak kiszámítható, de minden eredetiség nélkül mutatja be a jól ismert "az erőszak erőszakot szül" tételt. Ám nem is ez a legnagyobb baj vele, mert ettől még lehetne jól megcsinált, erőteljes darab, hanem az - és erről elég beszédesen árulkodik a mindössze 78 perces játékidő -, hogy vékonyka cselekménye nem tart ki egy nagyjátékfilmen keresztül: már az elején kifogy belőle a szufla.