Lucky Luke és a Daltonok

Színpad

Hill hosszú, fehér köpenyének semmi köze nem volt ahhoz a sárga ing, fekete mellény, kék farmer összeállításhoz, amelybe Morris öltöztette magányos hősét. A képregényrajongók szíve nagyot dobbanhat hát Til Schweiger jelmeze láttán - különösen az ing rikító sárgája van ott, de nagyon -, csak épp annyi hibádzik, hogy Lucky Luke-ot epizodistának fokozták le ebben a feldolgozásban. A pálya itt most állandó ellenlábasaié, az egyenletesen emelkedő testmagasságú Dalton fivéreké.

A film elején döbbenetes felfedezést tehetünk: Dalton mama és hasonlóan tisztes korú barátnői veszedelmesebb útonállók, mint a négy hírhedt csemete, akik anyjuk ösztönzésére most elhatározzák, bebizonyítják, tudnak ők is rabolni. Első elbaltázott kísérletük után kiszemelik maguknak a nagy álmot, egy határvidéki kisváros bankját. A vasrácsok és a fegyveres őrség legyűréséhez emberfeletti erőre van szükség, de az is kéznél van, csak épp le kell emelni egy jó kedélyű, mexikói haramia fejéről: a cimborának ugyanis olyan sombrerója van, amely sérthetetlenné teszi viselőjét. Végül lesz sok csihi-puhi, káprázatos digitális trükkök és nagyon sok bolondozás.

A lényeget ugyanis még mindig nem árultuk el a filmről: írója és főszereplője Eric és Ramzy, a két arab-francia komikus, akikkel mi, magyar közönség A pokoli torony balekjai című bohózatban ismerkedhettünk meg. Aki azt a filmet látta, körülbelül tudja, mire számíthat. A fiúk most is a sziporkáznak a hülyeségben, ezúttal az andalúz sivatagot dúlják fel, úton-útfélen idéznek az olasz westernekből, tiszteletet "adogatnak" az eredeti képregény előtt, és úgy felpörögnek, hogy még a hasonló témában agyatlankodó Manitu bocskorát is sikerül kenterbe verniük.