Diane Kurys Az évszázad gyermekei után ismét szerelmi történetet rendezett - ezúttal Alfred de Musset és George Sand viharos kapcsolata helyett egy humoros, kicsavart Jules és Jim-féle szerelmi háromszöggel a középpontban.
Marie-Do odaadó társa férjének, Bertrand-nak: legkifejezőbb szimbóluma ennek, hogy hűségesen araszol utána autóval, miközben a férfi biciklijén teker a hosszú hegyi utakon - hátha ura megfárad és friss vízre, szendvicsre vagy éppen masszázsra vágyik. Nem is sejti, hogy Bertrand külföldi kiküldetései során stewardessekkel múlatja az időt és kollégáival vásároltatja a szuvenírt neje és fia számára.
Egy nap azonban Marie-Do életében először (szó szerint) otthagyja férjét a lejtőn. Megunja rigolyáit: hogy mindig megszagolja a húsos szendvicset és megnézi a szalvétát, hogy hangosan hallgat régi sanzonokat. Viszonyt kezd egy férfival, Antoine-nal, akivel igencsak bizarr körülmények között ismerkedett meg. Egyvalamire azonban egyikük sem számít: arra, hogy a férj egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy elhagyták és ... marad. Bevackolja magát a lakás egy szobájába és borostásan, papucsban kísérti tőle szabadulni igyekvő feleségét. Majd azzal a képtelen ötlettel áll elő, hogy Antoine, a szerető segítsen neki visszaszerezni Marie-Dót.
Mivel Antoine forgatókönyvíró, a film többszörösen is reflektál önmagára: először is a férfi elkezd forgatókönyvet írni furcsa hármasuk történetéről, majd a végére együtt írnak befejezést a szereplők. Ezekhez az önreflektív mozzanatokhoz köthetők egyébként a Maradok! legérdekesebb jelenetei, mert sajnos minden jó pillanattal együtt (a hárman az ágyban szituáció például felejthetetlen) a sok pedálozás ellenére is csak közepes filmet sikerült készíteniük az alkotóknak.
