Marcela

Mindez filmünk esetében azért érdekes, mert Trestikovának nem a René az egyetlen olyan projektje, melyben közel egy egész élet történéseit kívánja dokumentálni. A Marcelában még tovább megy: itt egész pontosan 1980. december 12-től 2006-ig, azaz közel 30 éven át kíséri egy átlagos cseh nő sorsát. Marcela élete azonban a legkevésbé sem bizonyul átlagosnak: az éppen házasságkötésekor megismert nőt a későbbiekben láthatjuk lakáskeresés és gyereknevelés közben, megtudjuk, mi lett házasságával, mi történt gyerekeivel stb., és a régi jó közhely ezúttal is igaznak bizonyul - a legjobb (és esetünkben a legtragikusabb) forgatókönyvet maga az élet írja. 

Marceláról ugyan csak kiragadott pillanatnyi állapotrajzok segítségével lehet tudomásunk (sőt van, hogy a krónikából több év is kimarad), mégis kiváltságosnak érezhetjük magunkat, amiért ilyen mélyen beleláthatunk valakinek az életébe, aki se nem a családtagunk, se nem egy ostoba reality főszereplője. Az alkotók pedig a portré mozgóképes megrajzolásához változatos módszereket használnak a directcinema-megoldásoktól a "beszélő fejekig". De olyan lenyűgöző már maga az ötlet és a példaértékű dokumentumfilmes magatartás, az az aprólékos szorgalom, amivel tervüket megvalósították, hogy pusztán emiatt is látni kell ezt a maga nemében egyedülálló filmet.