Az elmúlt időkben mégis egyre többeket izgat az a kihívás, hogy miként lehet hagyományos megfejtés nélküli krimit teremteni. Janisch Attila Filmszemle-fődíjas filmje, a Másnap is ebbe a sorba tartozik.
A film első jelenetében gondterhelt, szótlan, középkorú férfi érkezik az isten háta mögötti, gyéren lakott vidékre. Keres valamit vagy valakit, netán ifjúkora helyszínére tért vissza - ez nem egyértelmű. Vándorlása során a férfi többekkel találkozik, veszekedések és furcsa esetek szemtanúja lesz, és egyre inkább úgy tűnik, a történéseknek rajta kívül legalább még egy főszereplője van: egy csábítóan szép, fiatal lány.
A Másnap már a címében hordja egyik fontos témáját: az időt. Janisch filmje ugyanis ritka bonyolult időszerkezettel dolgozik. Az összefüggések után kutató néző hamar rájön, hogy aligha tudja megfelelő kronológiai sorrendbe rakni az egymásra következő jeleneteket. A sztori nem egyenes vonalban halad előre, de nem is visszafelé pörög, mint mondjuk a Memento esetében - az események inkább egyfajta belső, lelki-érzelmi logikát követnek, ennélfogva hagyományos értelemben vett megfejtésről sem beszélhetünk.
Az elegáns, szikár képekben megmutatkozó Másnap szokatlan intellektuális kirakósjáték. Nehéz eset: a ráismerés és emlékezés pszichológiai-érzelmi folyamatait egy hűvös, távolságtartó stílusú filmből próbáljuk felfejteni. Érdekes kihívás - a szerzői film igaz híveinek való. Azoknak, akik nem a rendező mindentudásában, hanem saját kitartásukban és leleményességükben bíznak.
