Amerikában is nagyon nagy baj lehet, ha a magyar mozikba kerülő egészestés Amerika-bíráló amerikai dokumentumfilmek számát nézzük (a Megfojtott szabadság mellett a Kóla, puska, sültkrumpli, a Super Size Me és a hamarosan szintén érkező Michael Moore-darab, a Fahrenheit 9/11).
A Megfojtott szabadság a Nagy Trauma, 11/09/01 eseményeit járja körül újra - ezt a történetet valószínűleg még jó ideig újra és újra el kell mondani -, megdöbbentő adatokat, elképesztő összefüggéseket próbálva megvilágítani. Ezek a tények sokszor nem eddig elleplezett, szupertitkos ügyek, hanem olyan dolgok, amik bár esetleg a sajtóban is megjelentek, ügyes politikai manipulációval sikerült őket a háttérbe szorítani pánikkeltéssel elterelve róluk a közvélemény figyelmét.
A film igen erőteljesen bírálja a Bush-kormányzat politikáját, a hatalom fel- és kihasználásának módjait, különösen az emberi és polgári szabadságjogok megnyirbálásának kirívó eseteire hívva fel a figyelmet olyan interjúalanyok megszólaltatásával, akikkel olyan dolgok esnek meg a "szabadság földjén", amilyenekre errefelé az idősebbek közül még sokan emlékeznek egy nagyon sötét korból. Már a Kóla, puska, sültkrumpli egyik alaptétele is az volt, hogy az erőszak híveinek leginkább az hajtja malmára a vizet, ha szinte észrevétlenül sikerül az emberek félelmét felkelteni, biztonságérzetét csökkenteni. A megfélemlítettek azután könnyen az erőszakpolitika mellé állíthatók. A film szerint effélékkel zsonglőrködik ügyesen a jelenlegi amerikai kormányzat. A filmben nyilatkozó történész sötét jóslata szerint, még az is előfordulhat, hogy Washington éppen az elnökválasztás előtti hetekben áll elő Bin Laden elfogásával. Ha netán így lesz, akkor bizton kimondhatjuk, hogy George Orwell fantáziáját csak egy valami képes meghaladni: a szörnyű valóság...
