Megtört ölelések

 

Új művében ugyanis a spanyol rendező remek összefoglalóját adja mindannak, amiért szeretjük. Van itt szerelmi háromszög, vérbeli melodráma, titok a múltból, erős színek és érzelmek, domináns asszonyok és szimpatikus vagy éppen bizarr melegek. Sőt, Almodóvar még ennél is tovább megy, hiszen korábbi munkái közül minimum kettő egészen konkrétan is megidéződik (az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén a "film a filmben" jelenetekben, A vágy törvénye pedig bizonyos motívumaiban, főleg ami a figurákat és a thrillervonalat illeti).

A középpontban azonban kivételesen egy férfi áll: ő Harry Caine, alias Mateo Blanco, a vak író, egykor filmrendező, aki felidézi a tökéletes nőhöz (aki ha kell, Audrey, ha kell, Marilyn) fűződő, 14 évvel korábbi viszonyát és saját megvakulásának történetét. 

A Megtört ölelésekben tehát benne van minden, ami Almodóvar ? és még több is: kis túlzással minden, ami film, hiszen a rendező rengeteg idézetet illesztett munkájába a világ filmművészetéből a Nagyítástól kezdve a Kameralesen át a Stromboliig (nem beszélve arról az önreflektív gesztusról, hogy a mű főhőse egy forgatókönyvíró-rendező, számos jelenete pedig egy filmforgatáson játszódik). Mindezek miatt az opus leginkább Almodóvar feltétel nélküli rajongóinak ajánlható, a középutasoknak, visszafogottabb ízlésű bizonytalankodóknak most nem terem babér.