Méz

Kaplano?lu három, egyformán szimbólumokra épülő filmjét (Jumurta, A tejesember, illetve most a Méz); szokás Yusuf-trilógiának is hívni, hiszen mindhárom darab főszereplőjét így hívják, ám a hangvétel és a környezet ezúttal más. Míg az első két rész Törökország keleti részén, a kopár Kappadokiában játszódott, most a Fekete-tenger erdős, az előzményekhez képest már-már rikítóan zöld partvidékén járunk, és ez a Yusuf nem a világban helyét kereső, önazonossági válsággal küzdő felnőtt, hanem egy ártatlan, úgy hatéves forma kisfiú. A kis Yusuf szorosan kötődik mézgyűjtésből élő apjához, olyannyira, hogy csak az ő társaságában hajlandó (vagy tud) megszólalni, mások előtt csak kínosan dadog, ami mindennapi megpróbáltatás számára az iskolában.

Apukának pedig egy szép napon nyoma veszik az erdőben, így apró hősünk egyedül marad édesanyjával, ami mindkettőjük számára új helyzetet jelent. Ennél sokkal több nem is történik ebben a gyönyörűen fényképzett, lassan csordogáló filmben ? igaz, maga a környezet, a szereplők élete is szinte végletesen egyszerű, legalábbis így, kívülről nézve. Eleve alig hallunk párbeszédet, hiszen a fiú sem beszél, a rendező pedig nem használ zenét, így minden végletekig letisztult, ami a néző részéről is egyfajta átszellemülést igényel, de ha ez megvan, akkor a film eléri a célját. Ha nincs átszellemülés, az komoly pech.

Méz

(Bal - színes, feliratos német-török filmdráma 103 p. 2010) (12)

Rendező: Semih Kaplanoglu

Színész: Alev Uçarer, Bora Altas, Erdal Besikçioglu, Tülin Özen

Forgalmazza: Másképp Alapítvány