Kim Basinger a Marslakó a mostohám óta nem nézett ki ilyen jól, ám ez a film az ex-bálvány elfeledett testrészeinek újrafelfedezése helyett sajnos más utat választ: a Baywatch című életmentő-unaloműző tévésorozat filmnyelvi eszközeivel meséli el egy túszul ejtett család megmenekülésének történetét - szoknyahúzogatás helyett így aztán meg kell elégednünk a színésznő kisírt szemeinek látványával.
Amikor Jessica Martin (Basinger) hazaér a buszmegállóból, fegyveresek rontanak házába, házvezetőnőjét lelövik, őt pedig egy idegen padláson hozzákötözik egy fagerendához. Jessica nem ért semmit, megérzései azonban nagyon rosszak, kész szerencse hát, hogy az emberrablók által széttört készülék megbuherálásával - minthogy nincsen közönség, és felezni sem lehet - sikerül telefonos segítséget kérnie egy ismeretlentől. A bibi csak annyi, hogy a vonal túlsó végén egy önző, piperkőc, nőcsábász beach boy (Chris Evans - Már megint egy dilis amcsi film) jelentkezik, aki eleinte tréfának véli az asszony segélykérését, kezdő akcióhős lévén azonban hamar észbe kap, és saját életét kockáztatva küzd a "Hókuszpók" veszélyességi fokú, azaz végtelenül gonosz túszejtők ellen.
A fülke forgatókönyvírójának ötlete alapján készült Mobil újabb telefonalapú, kalóriamentes hollywoodi akció-thriller, melyben a rendező (David R. Ellis - Végső állomás 2.) kaszkadőrszakértői múltjának köszönhetően a hangsúly nem a jellemfejlődésen és a dramaturgiai csavarokon, hanem a csattanós autósüldőzéseken van. Hiába a tetterő, ha nincsen térerő.
