Igaz, az említett kisfiúnak, a 13 éves Mosesnek, vagyis Momónak nincs is más barátja, mert anyja lelépett, depressziós apja pedig a legkisebb apróság miatt is beleköt. Monsieur Ibrahim, a sarki török fűszeres viszont elnézi a kisfiúnak, ha néha elemel valamit a boltból, és bölcs tanácsokat ad neki az életről például az ügyben, hogy miként spórolhat a vásárláson úgy, hogy apját is boldoggá tegye. A megtakarított pénz ugyanis nemes célra kell: Momo szeretné meglátogatni az utcájukban dolgozó egyik prostituáltat, a bájos Sylvie-t, aki végre férfivá avatná.
A történet ugyan erősen emlékeztet Emil Ajar Előttem az élet című regényére - ráadásul ott is Momónak hívták a kisfiút -, de nincs ezzel semmi baj, mert időről időre szükség van effajta szívet melengető történetekre. Francois Dupeyron mesterkéltségtől mentesen, a korszakot remekül felidézve, de minden álnosztalgia nélkül meséli el ennek a különös barátságnak a történetét. Momót már az első pillanattól megkedveljük, ahogy koraérett kíváncsisággal, tágra nyílt szemmel vizsgál meg mindent maga körül, és ahogyan kétségbeesetten próbál apjának megfelelni.
Az ő alakja, jellegzetesen franciás életkedve - amelynek szerves része a szexuális kíváncsiság is - a néhol sablonos, de mindig könnyed és sokszor bölcs film igazi hajtóereje, az angyalarcú Pierre Boulanger pedig tökéletesen kelti életre ezt a karaktert. A már 71 éves Omar Sharif szerényen, szinte eszköztelenül játszik alá fiatal kollégájának, és neki minden további nélkül elhisszük, hogy mindent tud az életről.
Ami pedig Monsieur Ibrahim legfontosabb tanácsát illeti, mely szerint mindig mosolyogjunk mindenkire és minket is megszeretnek: kipróbáltam és remekül működik.
