A daradot a Krétakör társulata a kiürített Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben egészen 2008-ig játszotta. Ennek a 4 órás előadásnak egy rövidített verzióját örökíti meg a mostani film.
Térey remekül ismerte fel a párhuzamot a globalizált világ pénz-, hatalom- és szexéhsége, kegyetlensége, terrorja és a germán és skandináv mítoszokon alapuló Wagner-mű között. Így lettek a Völsungokból, a valkűrökből, a Rajna sellőiből, az óriásokból, a nibelungokból és a halandókból a Gibichung & Nibelung-csoport örökösei, egy brutális szappanopera egymás ellen szövetkező hősei.
A filmváltozat ? az eredetivel egyébként megegyező ? alkotói azonban nem vették figyelembe, hogy az élő előadás varázsát, a hagyományos értelemben vett díszlet, kellék és kosztüm nélkül, egyedül az arcunkba kiabált szavak erejével megvalósuló csodát filmen lehetetlen visszaadni, a legendás darabból (amire annak idején alig lehetett beférni) így a néző számára csak a száz százalék káosz jön át. A Nibelung-lakópark filmként befogadhatatlan élmény, melyben egyedül az operatőri bravúrt lehet szeretni: a felvételt látszólag vágások nélkül, rengeteg kameramozgással oldották meg, így valóban olyan, mintha örök bolyongásra ítéltettünk volna a mű apokaliptikus világában.
| A Nibelung-lakópark |
| (színes magyar filmdráma 100 p. 2009) (16) |
| Rendező: Mundruczó Kornél |
| Színész: Gyabronka József, Nagy Zsolt, Péterfy Borbála, Rába Roland |
| Forgalmazza: Szuez Film |
