Nói albínói

Na de elég is ennyi a nyelvészkedésből, hiszen az értelmetlen magyar címadást (illetve "cím nem adást") leszámítva nincsen semmi baj Dagur Kári 2003-as bemutatkozó nagyjátékfilmjével. Sőt, kifejezetten jó választás lehet így az év vége felé, amikor valami visszavonhatatlanul véget ér, mielőtt elkezdődne valami új, amiről azonban még nem sok fogalmunk lehet, és ugyanolyan bizonytalan és ismeretlen, mint a végeláthatatlan hóval körülzárt kis izlandi városkán túli világ.

Valahogy így érezhet a 17 éves Nói is, aki nemcsak külsejével, de belső tulajdonságaival is kirí az átlagemberek közül: egy intelligenciavizsgálat megállapítja, hogy csodagyerek (körülbelül egy perc alatt rak ki például egy Rubik-kockát), ezért nemigen találja a helyét meglehetősen ingerszegény környezetében. Némileg ugyan felrázza, hogy új munkaerő érkezik a benzinkúthoz (a vele egyidős, csinos Iris), de a fiú érzi, hogy nem jó ez így. Menekülni akarna, de maga sem tudja, hogy hova, s a drasztikus megoldást végül nem ő találja meg, hanem kívülről érkezik. 

A Nói albínói sokkal kevésbé egységes, mint Dagur Kári későbbi filmje, a 2005-ös, Sötét ló című fekete komédia, de nem esik majd nehezünkre díjazni benne a hétköznapi jelenetekbe teljesen váratlanul érkező humort (Nói nagyanyja például puskalövéssel ébreszti kisunokáját).