Két fiatal munkamániás, Susan és Daniel jól megérdemelt vakációra indul, ahol búvárkodásra is befizetnek. Csakhogy az oktató figyelmetlensége miatt (elszámolja a merülésből visszaérkezőket) elszakadnak a csoporttól és magukra maradnak a nyílt vizen - egy szál búvárruhában, medúzák és cápák közt. Ami pedig ezután jön, az annyira feszült és idegtépő, hogy szívbetegeknek és elsőrandizóknak semmiképpen sem ajánlott. Tulajdonképpen semmi mást nem látunk, csak tipikus emberi viselkedésmódok és reakciók egész skáláját a hitetlenkedéstől kezdve a kényszerű poénkodáson át ("Megkaptuk a kilátást az óceánra!") az értelemszerű érzelemkitörésekig. A két színész, Blanchard Ryan és Daniel Travis mindezt olyan természetes módon játsszák el, hogy legszívesebben pofán vágnánk őket, amikor például egymást okolják a történtekért.
A Nyílt tengeren az Ideglelés óta a legnagyobb visszhangot kiváltó független produkció (egy házaspár készítette el szabadidejében mindössze 130 ezer dollárból) - de nemcsak ezzel idézi a minimalista áldoku-horrort: a pénzhiányból ugyanolyan ügyesen kovácsolt előnyt Chris Kentis rendező-vágó-forgatókönyvíró és Laura Lau producer-operatőr is, mint a Blair Witch alkotógárdája. Digitális trükkök és egyéb hókuszpókuszok helyett egyszerű, de hatásos eszközökkel (emberi arcok premier plánban, játék a kontrasztokkal, időhúzás) érik el a kívánt hatást. Az ordítóan hétköznapi és átlagos (szúnyogvadászat a szűk kis hotelszobában, fotózkodás a helyi piacon) így a szemünk láttára fordul át egyik pillanatról a másikra hihetetlenül extrémbe és abnormálisba. A sokkoló befejezés pedig végül felér egy gyomorba vágással. Nyugtatgathatnánk magunkat, hogy ilyen velünk nem történhet meg, de a film sajnos igaz történeten alapul.
