Ugyanis, amíg az amerikai és európai filmipar krónikus témahiánnyal és bosszantó ihletszegénységgel küzd, az ázsiai, és főleg a távol-keleti mozi ki tudja, hányadik virágkorát éli, és remekműveket gyárt sorozatban, amelyek közül az Oldboy csak az egyik. A jellegzetesen bizarr és éjsötét történet egy átlagember, Dae-su rendkívüli kalandjait meséli el, akit egy ismeretlen elrabol és tizenöt évre egy cellába zár, majd váratlanul szabadon enged. Dea-sunak öt napja van arra, hogy megtalálja és kiderítse, hogy ki, és miért tartotta fogságban, de tudja, hogy az illető minden - meglehetősen erőszakos - lépését figyeli és minden cselekedetét manipulálja. Mi pedig már az első képsorok után tudjuk, hogy a megtalált igazságban sem lesz sok köszönet.
Valószínűleg sokaknak az Oldboy túl sok lesz: túl sokkoló, túl tömény és túlbonyolított. Megint mások imádni fogják, hiszen ez végre egy igazán eredeti film, amelynél egy percig sem tudni, hogy mi fog következni, és amely képes olyan erős hangulatot teremteni, amely valóban rabul ejti a nézőt. A bosszútörténetekkel már komoly hírnévre szert tett Park Chan-wook csavaros történetvezetése, a fényképezés, a nagy műgonddal felépített díszletek és a zene mind fantasztikus, de ami messze kiemelkedő, az a főszereplő Min-sik Choi játéka. Ilyen arcot már rég láthattunk a vásznon, eszelős játékával egyszerre kelti életre a bosszú angyalát, a gyengéd szeretőt és a sarokba szorított, döbbent átlagembert.
