Egy igen hatásos apokaliptikus nyitás után hamar eljutunk fekete Afrika legsötétebb zugába, ahol tudósok felfedeznek egy V. századi katolikus templomot, ahol nem kéne ilyennek lennie, és ennek megfelelően baljósan is néz ki. Ide érkezik egy régiségkereskedő megbízásából egy kiábrándult expap (Stellan Skarsgard), akinek aztán maradék hitét is próbára teszik az ördögi események.
Furcsa dolgok történnek ugyanis, szaporodnak a halálesetek, lázadoznak a törzsek és egy fekete kisfiúba beköltözik maga a Gonosz. Hősünk némi tehetetlenkedés és a kedves helyi doktornővel (Izabella Scorupco) való flörtölés után nagy nehezen rászánja magát egy jó kis űzésre, de még ekkor is érik meglepetések! Minket viszont kevésbé, mivel a tempós, hideglelős kezdés után először némi üresjárat jön, majd amikor felgyorsulnak a dolgok, eluralkodik a káosz és ördögfenyegetés, az ördöghajhászás és ördögnoszogatás pedig egyre kevésbé lesz komolyan vehető. Igaz, közben kapunk néhány zaftos jelenetet, amelyek megadhatják molett lányok számára a végső lökést egy kiadós fogyókúrához, de a filmet inkább Stellan Skarsgard remek alakítása menti meg.
Persze a film már a kezdetektől el volt átkozva. Az eredetileg kiszemelt rendező, John Frankenheimer kilépett a projectből és hamarosan meghalt, és az eredeti főszereplő, Liam Neeson is felmondott. Aztán Paul Schrader, a Taxisofőr írója elkészített egy egész filmet, de a producereknek nem tetszett, az új rendezőt, Renny Harlint pedig pont a Vatikánban ütötte el a forgatás alatt egy autó, és 14 helyen törött el a lába - a film pedig ilyen lett. Mégis mit gondoltatok, lökött filmesek, kivel szórakoztok? A Gonosszal?
