Az osztály

Míg az olasz maffiafilmben a mocskos rögrealizmus jelenik meg, addig Laurent Cantet munkája egyértelműen dokumentarista alkotás, sőt dokumentum-játékfilm, hiszen a benne megjelenő hősök, tanárok és diákok jórészt saját magukat alakítják. Egy szegényebb, főleg bevándorlók lakta párizsi kerület középiskolájában járunk, ahol egy egész tanévet követhetünk végig a François nevű fiatal, szimpatikus osztályfőnökkel - aki egy kicsit a Kés/alatt Troy doktorát alakító Julian McMahonra emlékeztet - és meglehetősen problémás diákjaival.

A rendkívül igazinak, szinte rekonstruáltnak tetsző jelenetekben egy tucat 15 évest ismerünk meg. Származásukra és bőrszínükre való tekintettel igen sokfélék (arab országokból, Afrikából és Kínából származó nebulókat egyaránt látunk, a franciák viszont kisebbségben vannak), hozzáállásukat tekintve azonban homogének: nem sok érdeklődést mutatnak a tanórák és a tananyag iránt. François azért átél kisebb sikereket, de többségben vannak a problémák, melyek egy nehezen kezelhető, indulatos tanulóval való összetűzésben csúcsosodnak ki. 

Az osztály fent már említett dokumentarizmusa miatt elég kimerítő a néző számára: megtörténhet, hogy sokan már 20 perc után fárasztónak találják, aki viszont rákap az ízére, annak a benne megjelenő "moziigazság" sokat adhat.