Pandora szelencéje

 

Amikor Nusret, a civilizációtól távol, a hegyekben élő idős asszony elkószál otthonától, három, a távoli városba szakadt gyermeke (egy öcs és két nővér) indul keresésére. A néni ugyan rövidesen előkerül, de mivel a szenilitás jelei mutatkoznak rajta, Nesrin, Güzin és Mehmet kénytelenek magukkal vinni saját lakásukba, kiszakítva őt addigi, jól megszokott környezetéből. Habár már az utazás sem problémamentes, az igazi bajok még csak eztán következnek, hiszen az anya váratlan megjelenése nemcsak régi sérelmeket hoz felszínre, de újakat is generál ? a Pandora szelencéjében így sok a súlyos csend, a jelentőségteljes hallgatás, de gyakran szikrázik a levegő a feszültségtől, amikor a családtagok megmutatják, milyen az igazi török virtus.

Yesim Ustaoglu rendező (Felhőkre várva) munkája egyszerű, kerek és valóban egyetemes érvényű történet, melynek szépsége hétköznapiságában rejlik; szívbemarkoló és szívmelengető pillanatokat egyaránt tartalmaz, ahogy nyomokban humor is megjelenik benne. Hasonló témákat vet fel, mint a nemrégiben szintén Törökországból érkezett Jumurta (generációs különbségek, elmúlás, falu, pontosabban természet és város ellentéte), lényeges különbség azonban, hogy a Pandora szelencéje ? a címet leszámítva ? nincs telezsúfolva felesleges szimbólumokkal, így az ún. "művészfilmek" szerelmesein kívül is bátran tehet vele egy próbát bárki.