Pippa Lee négy élete

 

Az irodalmi alapanyag egy kissé érződik is a filmen, melynek azonban egyáltalán nem válik hátrányára az elsőre talán kimódoltnak tűnő, de nagyon szépen felépített forgatókönyv és a remekbe szabott párbeszédek.

A címszereplő, Pippa Lee egy már egyáltalán nem zsenge, de férjénél azért jóval (30 évvel) fiatalabb nő, aki az első jelenetben még elkényeztetett, unalmas háziasszonynak látszik, ám csakhamar egyre gyanúsabb dolgokat tapasztal magán és maga körül. Ezzel párhuzamosan pedig apránként sok-sok, a fő cselekményszálat megbontó flash-backkel feltárul a múlt, amiből kiderül, hogy férjével való megismerkedéséig nagyon is zűrös volt Pippa élete (az például, hogy tetőtől talpig szőrösen született, még a legenyhébb az őt ért számos trauma közül). 

Minél tovább nézzük az asszony jelenkori és múltbeli életét (életeit), annál világosabbá válik, hogy ami nem tűnik normálisnak, az valóban nem normális, ami/aki azonban normálisnak tűnik, az is ugyanúgy lehet abnormális. A film maga pedig enyhe távolságtartással, kissé csúfolódva, gunyorosan kezeli saját hőseit (lásd a nagyon finom fekete humort és a csipetnyi groteszket); a cselekmény fejlődése során szépen lassan mégis a bűvkörébe kerülünk Pippa Lee figurájának ? és persze az őt megformáló csodálatos színésznőnek (Robin Wright Penn) ?, akibe esendősége és hibái ellenére (sőt talán éppen azok miatt) kissé mindannyian beleszerethetünk.