Ugyanakkor a jelenetek mindegyike pontos képet nyújt a mai Mongólia vidéki hétköznapjairól, így nemcsak azok a jelenetek dokumentumértékűek, amelyek nyilvánvalóan egy az egyben a valóságot mutatják, mint például egy kis teve megszületésének képsora.
Egy nomád életet élő család egyik tevekancája ellik. A kicsi rettentő nehézkesen jön a világra, anyja hosszan szenved, aztán amikor a botladozó, kis jószág sok-sok segítő kéz között végre saját lábára áll, az anyja többet nem engedi a maga közelébe. A kis tevének azonban anyatejre van szüksége, eleinte cumiból táplálják a háziak, de a helyzetet idővel mégis természetes úton kéne megoldani.
A hagyomány szerint ilyenkor egyedül a zene segít. Az ifjak útra kelnek, hogy a legközelebbi városból - ami a mi mértékünkkel nagyon is messze van - hivatásos muzsikust hozzanak. Még szerencse, hogy Mongóliában egy városi zeneiskolában még olyan tanárok oktatnak, akik nemcsak a lakodalmast tudják elhúzni, de egy tevecsalád válságán is tudnak segíteni.
És hogy nekünk, modernizált európaiaknak mi közünk lehet mindehhez? A film nemzetközi sikere arról tanúskodik, hogy sokakat megérintett a film hangvétele. Ahogy az első képsorok peregni kezdenek, lassabb ritmusba vált körülöttünk az élet, és olyan földközeli problémák erőterébe kerülünk, amelyek ma már kevesünk életében vannak jelen. Minden mesterséges körítés ellenére, amelyet egy filmforgatás szükségszerűen jelent, tiszta forrásból merít A pityergő teve története, amely egyformán megállja a helyét időutazásként, ismeretterjesztő kirándulásként és szellemi frissítőként.
