Pokolba taszítva

Az egyszerű halandók számára "csupán" a Pókember-filmek rendezőjeként ismert Sam Raimi visszatért a nyolcvanas években tökélyre fejlesztett horrortudományához, és egykori társszerzőjével (aki egyben az öccse is), Ivan Raimival írt egy kis ujjgyakorlatot, melyet hatalmas rutinnal és humorérzékkel vitt vászonra. Történetünk hőse egy szürke kis hitelügyintéző lányka, Christine (Alison Lohman - Trükkös fiúk, Az igazság fogságában), aki a hivatali előmenetel reményében bekeményít, és nem ad további hitelt egy idős asszonynak, aki cserébe elátkozza őt - természetesen válogatott magyar szitokszavak közepette. Christine-nek három napja van, hogy elkerülje a pokol tüzét, és ez alatt az idő alatt mindenféle gyógymódot kipróbál - dacolva a veszélyekkel, szerelme családjának kritikájával, saját félelmeivel és persze a nézők egyre labilisabb idegrendszerével. Mert a Raimi fiúk olyan ügyesen adagolják a feszültséget, hogy az ember időnként összerándul a székben, de szerencsére arra is figyelnek, hogy morbid humorral oldják a nehéz helyzeteket.

 

A Pokolba taszítva üdítő kivétel a tini- és háztartási horrorok sorában, mert a történet valóban a karakterekre és azok fejlődésére épül, és mert az egyszerű cselekmény ellenére nagyobb izgalmat nyújt, mint bármelyik felfújt nyári szuperfilm. És a Mulholland Drive operatőrének nagyszerű teljesítményét még nem is említettük...