A gyerekek kiválasztásának elve némileg homályos, de annyi biztos, hogy a főszereplő kisfiú ablaka alá azért érkezik éjfél előtt öt perccel a hatalmas, karcsú szerelvény, mert hősünk kételkedik a Télapó létezésében - nosza, be kell neki bizonyítani, hogy érdemes még hinni. Az utazás az Északi sarkra pedig csupa kaland, jégmezőkön, rénszarvas csordákon át, meredekeken le, hegyekbe fel, kis pizsamás kisfiúnk pedig akaratlanul is csupa galibát okoz, még szerencse, hogy neki és új barátainak helyén van az esze és a szíve. Továbbá az is szerencse, hogy 165 millió dollárt költöttek a filmre, mert így az minden képsorában elképesztően látványos, néha már szinte túlzó módon.
Egy új technológiának köszönhetően, amely valódi arckifejezések reprodukálását teszi lehetővé, Zemeckis bácsi és csapata elképesztően életszerűvé varázsolta a szereplőket, amelyek így még több érzelem megmutatására képesek. A Polar Expressz ugyanis amellett, hogy parádésan néz ki, szívmelengetően szentimentális is - bár a lézerostoros Télapó picit kijózanító. Mindez ugyanakkor azt is jelenti, hogy ezúttal hiányzik a felnőtteknek szánt bennfentes, kikacsintós humor, amit már úgy megszoktunk az elmúlt évek során. Vagyis, bár a gyerekek imádni fogják, az őket elkísérő néző bácsik és néző nénik valószínűleg kevésbé élvezik majd a filmet, mint a kicsik, de nemes ügyért mindannyian hozunk áldozatokat.
