Príma primavéra

A színésznek az Edelényi-filmben látható teljesítménye azonban meg sem közelíti azt, amit a Mázliban produkált. Itt Lukáts egy vélhetően enyhe értelmi fogyatékosságából eredően végtelenül naiv férfiút játszik, aki hiába hatvanéves, lelkiekben megrekedt egy kisfiú szintjén. Gábort ezért idős édesanyja gardírozza ebben a kegyetlen világban, egészen addig, amíg a mama egy fegyveres bankrablás áldozata nem lesz. Főhősünk így egyedül marad, ám hamar társra talál a fiatal Joli személyében, aki szintén érintett a rablótámadásban. Mivel a szóban forgó bűntény egyik elkövetője miatt mindketten menekülni kényszerülnek, a furcsa pár egy hirtelen ötlettől vezérelve elindul Gábor nagymamájának szerbiai házába. 

Az alkotók talán a gyermeteg főhőshöz akartak igazodni azzal, hogy maga a film is olyan hihetetlenül együgyű, amilyet legutóbb Incze Ágnes Randevújában láthattunk. A Príma primavérán a filmnyelvi eszközök kezdetleges alkalmazása (főleg a didaktikus filmzene bántó), a forgatókönyv esetlen kidolgozatlansága (a road-movie egy óra után lezárul, és a dramaturgia ezt követően nemigen tud mit kezdeni a figurákkal) sem segít, ahogy az sem, hogy a női főszerepet egy magyarul egy szót sem értő bolgár színésznőre osztották, aki szövegét fonetikusan tanulta be, ami meglehetősen sajátságos előadásmódot eredményez. 

KRITIKÁNK A FILMRŐL: Esély az újrakezdőknek - PRÍMA PRIMAVERA