Ray Charles Robinson egy georgiai szegénynegyedben nőtt fel, látását hétéves korára teljesen elvesztette, de édesanyja kemény kiképzésének hála nem vált elesett fogyatékossá. Megtanult vakon is tájékozódni a világban, de leginkább mégis a zongora billentyűin ismerte ki magát. 18 évesen felült a szürke buszra, és Seattle-ben egyből belecsöppent a dzsesszélet pezsgő középpontjába. Klubok, turnék, lemezszerződések során szárnyalt egyre magasabbra a siker csúcsai felé, ám miközben hírneve, gázsija és szerelmi hódításainak száma egyre növekedett, élete árnyékos oldalán a heroin szerzett egyre nagyobb befolyást.
Taylor Hackford rendező (Az ördög ügyvédje, Túszharc) tizenöt évig dolgozott a film előkészítésén Ray Charles személyes közreműködésével, aki interjúk sorával segítette a forgatókönyv megírását, egyáltalán nem igyekezett kendőzni élettörténete kevésbé dicső részleteit, és végül a szerepét alakító színész kiválasztására is áldását adta, a bemutatót azonban már nem érhette meg. A komikusként indult Jamie Foxx már a Collateralban bizonyította drámai képességeit, de alakítása a Rayben egészen rendkívüli: nemcsak tökéletesen imitálja Ray Charles minden mozdulatát (mellesleg sötét szemüvegben megtévesztésig hasonlít rá), de közben döbbenetes lélektani portrét is fest egy hihetetlenül összetett személyiségről. (Alakítását pár hete Golden Globe-díjjal jutalmazták, az Oscar-díjról később értesítenek.)
Remek zenék, funk, gospel, dzsessz és rock and roll, izgalmas hangkeverési trükkök a vakok hallásvilágát illusztrálandó, egy karrier viharos eseményei ritka elevenbe vágóan előadva - végre egy életrajzi film, ahol egyáltalán nem esik nehezünkre kivárni az évtizedek múlását.
