[Rec]2

A [Rec] 2. legnagyobb telitalálata, hogy közvetlenül ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt: a [REC]-ben megismert helyszínre, a rejtélyes fertőzésben szenvedő zombiktól hemzsegő, védőponyvával bevont bérházhoz ezúttal kommandósok érkeznek, akik azért hatolnak be a veszélyes helyre, hogy egy orvos vezetésével begyűjtsék a kórt elindító kislány vérmintáját és kimentsék az esetleges túlélőket. A vériszamos házban azonban természetesen ők is összefutnak néhány zombival, pár illetéktelen behatolóval, sőt a végén még olyasvalakivel is, akire a néző egyáltalán nem számít.

További különleges megoldás, hogy amellett, hogy a [Rec] 2-ben megmaradt a már az első részben is alkalmazott radikális szubjektív kamera (az eseményeket a hősök rángatózó felvevőjén keresztül követjük), ezúttal többféle nézőpontot és egymást keresztező szálakat is kapunk. Újdonságnak számít ezenkívül, hogy az alkotók engedtek a konformizmusnak, és a hitelességet feláldozták a szórakoztatás oltárán: míg az első részben nagyon zavaró volt, hogy olyannyira igazinak tűnt az egész, hogy gyakran szinte semmit sem lehetett kivenni a képeken, most ügyeltek a profi látványra. Ezzel (és az abszolút fantáziátlan ördögűzős cselekményelemmel) ugyan munkájuk tucathorror lett ? de legalább jól látható.