A rém jellegzetes példája mindennek. A megtörtént események alapján készült film főszereplője Aileen Wuornos, a tavaly előtt Floridában kivégzett sorozatgyilkos prostituált. Wuornos hat gyilkosságot ismert be a bíróság előtt, többek között egy rendőr megölését is, bűnösségét azonban mindvégig tagadta: önvédelemre hivatkozott, és azzal magyarázta akcióit, hogy kuncsaftjai erőszakoskodtak vele.
Az Egyesült Államok első női sorozatgyilkosának szomorú élettörténete nagy szenzációértékkel bírt és bír, de Patty Jenkins debütáns rendezőnő éppen a bulvárelemeket próbálta meg kigyomlálni a sztoriból, és - úgymond - egy zavaros lelkületű, szerencsétlen ember portréját igyekezett előítéletek nélkül felvázolni. Nem a primer érzelmekre kívánt tehát hatni, ami dicséretes, ellenben - és ez a legnagyobb probléma ezzel a filmmel - nem volt elég művészi muníciója ahhoz, hogy valóban érdekessé tegye művét. A rém így meglehetősen egysíkúra, semmitmondóra sikeredett, épp az emberi dráma megmutatása hiányzik belőle. Ezen az sem változtat, hogy a filmművészet történetének egyik leglátványosabb, Oscart érő színészi átalakulása fűzödik hozzá: a csodaszép Charlize Theron (Az ördög ügyvédje; Az olasz meló) mintegy húsz-harminc kilót felszedve óriási átváltozáson ment át a forgatás előtt annak érdekében, hogy minél hitelesebben alakíthassa a főszerepet.
